Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…Csik Somlyóra Praetoriális ház építendő…” Források a csíksomlyói Székház építésének (elő)történetéhez (1790–1825)
BICSOK ZOLTÁN Az önálló széki közigazgatást és jogszolgáltatást körülbástyázó évszázados kiváltságok kifejezetten akadályozták a hatékonyság és az operativitás diktálta egységesülést és központosítást. Bánkfalvi Kovács Gergely alcsíki alkirálybíró a szék tisztsége nevében 1802-ben írt és a Főkormányszékhez felterjesztett folyamodványában éppen erre a feszültségre mutatott rá: „Ezen két Csik, Gyergyo és Kászon székek, valamint más székek, egy Praefectura alatt való ugyan, de mindenik széknek külön-külön viceszéke lévén, oly nagy különbséget kért magának mindenik, s ezt a régi szokáson, törvényen erősíti, és ehhez képest törvényei folytatását külön-külön viszi, de ezen könnyebbségére szolgáló mód mellett a publica administratiót is ily különözésre vették némely tiszt atyánkfiái... ”.14 A 19. század elejére már egyre általánosabb elvárás volt a központi hatalom részéről, hogy a szék elöljárói könnyen elérhetőek legyenek, a kormányzat utasításaira haladéktalanul reagáljanak, olyan körülmények között azonban, amikor a főkirálybíró Csíkszenttamáson, az alkirálybírók pedig a társszékekben (1805-ben például Tekerőpatakon, Taplocán, Bánkfalván és Kászonimpérben) laktak és tevékenykedtek, ez aligha volt teljesíthető. Azontúl az útviszonyok sem kedveztek a gyors helyváltoztatásnak - oroszfáji Mikó László gyergyói helyettes alkirálybíró 1802 novemberében kelt, kissé epés hangvételű jelentése, épp e problémára mutat rá: „Méltóztatik ugyan a Felséges Királyi Főkormányozó Tanács az utak alkalmatlanságai mián származó akadályoknak elhárittására nézve bölcsen utat mutatni, de az időnek, kivált a téli hónapokban felettébb mostoha és a szenvedhetetlenségig hideg, fuvatagos szokásának megenyhitthetése módjában nem méltóztatik bennünket utasittani. ”15 A központi és széki igazgatás fokozatos bürokratizálódása egyre több megoldandó ügyet produkált, és erre a kihívásra a szék területén szétszórva élő és működő hivatalnokok már egyre kevésbé tudtak hatékonyan válaszolni. Ok maguk is tisztában voltak vele, hogy némelykor meghaladják őket az események - amint a már említett Kovács Gergely alkirálybíró írta 1802-ben: „Napról napra tapasztaljuk a közdolgok folytatásában a felsőbbségektóí jőni szokott rendeknek, módoknak különb-különb formáit, de az objectumoknak is szaporodását annyira, hogy akármely gondoskodások között is valamiben hátramaradást elkerülni majd lehetetlen... ”.16 Amikor a Főkormányszék 1807-ben az iránt érdeklődött csíkszentdomokosi Sándor Mihály főkirálybírónál, hogy mi lenne oka a késedelmes csíki jelentéstételeknek, a főtiszt a magyarázatot részben a küldemények nehézkes szállításában látta, de a nyomosabb okot a közigazgatás szervezetének szétdaraboltságában és a társszékek elöljáróival folytatott nehézkes és hosszadalmas - egy állandó közigazgatási központ megléte esetén elkerülhető - belső levelezésben vélte.17 Ezért is volt fontos szempont a pretoriális házak tervezésekor (így Csíkban is), hogy az épület egy része a törvényhatóság egyes tisztségviselői (távoli falvakban lakó királybírák, pénztárnokok, jegyzők, vagy más törvényhatóságok területéről ide helyezett szakhivatalnokok, mint pl. székorvos, sebész, geometra, erdőfelügyelő) számára szolgálati lakásul szolgálhasson. Ilyenformán kiküszöbölhetővé válhatott az a hosszú ideje fennálló gyakorlat, hogy a tiszti ülések a fő- vagy az alkirálybírák lakhelyén tartassanak, amint történt még 1840 nyarán is (ezúttal már utoljára), amikor a tisztség tagjai Csíkszenttamáson, Sándor Mihály főkirálybíró lakhelyén üléseztek, „a már félig meddig szinte elkészült Praetoriumunk” nem lévén alkalmas még a beköltözésre.18 A székház feladata lett volna továbbá az is, hogy helyet adjon a székülések számára a peres ügyek lefolytatásához, ugyanakkor lehetővé tegye a büntető perekben elmarasztalt személyek 14 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXIX/26. irat, 6-7. lap. 15 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXIX/26. irat, 2-3. lap. Ld. a Függelék 12. számú iratát. 16 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXIX/26. irat, 6-7. lap. 17 „... Legnevezetesebb s valóságos oka a késedelemnek a Praetorium nem léte, mert ha az volna, akkor a mostani három egymástól messze lévő helyeken tartatni szokott törvényes székezések is azon egy Praetoriumban, ahol a tiszti gyűlések lennének, s brevi manu mindenek eligazittathatván, nem kéntelenittetném a négy viceszékekkel külön, mint más jurisdictiókkal correspondentiát folytatni...”. - ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, XCIII/66. irat, 3-4. lap. Ld. a Függelék 20. számú iratát. 18 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára. - Iratok, CCXXXIII/67. irat, 1. lap, CCXXXV/49. irat, 1. lap. 118
