Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Fülöp Hajnalka: A háziipari szőnyegszövés története Csíkban
FULOP HAJNALKA A csíkdánfalvi műhelyben 2006-ig dolgoztak többen, bedolgozóknak is adtak munkát, majd sokan nyugdíjba mentek, de csökkent a kereslet is, elsősorban a külföldi felvásárlás, a külföldi megrendelések szűntek meg. 1990 előtt olcsó volt a nyersanyag, most sokba kerül, ettől a termékek is drágábbak. Nyaranta, a turistaszezon idején fellendül a forgalom, a vásárlók többsége magyarországi, a többi nyugati országokból jön, vagy Ukrajnából, Moldvából. Öt asszony dolgozik a szövőműhelyben, csak gyapjút szőnek. A jelenlegi szövőnők majdnem mindegyike a műhelyben tanult szőni. A festett gyapjú egy részét Kászonból veszik - ez lágyabb tapintású, mert a patakban mossák -, a többit felcsíki falvakból szerzik be. Fonalfestéssel Baróti Margitot bízzák meg Csíkszenttamáson, mert „olyan jól eltalálja a tompa földszíneket”. A gyergyószentmiklósi bútorgyár szövetmaradékából, hulladékából is dolgoznak, kisebb szőnyegeket szőnek, ezek a „tanulószőnyegek”. A jelenlegi piaci igényekhez igazodva alakítják árukészletüket és a műhely megmaradásáért küzdenek. Kis tanműhely felállítását tervezik, ahol a helybeli és vendég gyermekek tanulhatnának szőni, nemezelni. Csíkkarcfalván 1994 óta működik egy gyapjúfeldolgozó- és szövőműhely, utóbbi 1997 óta. Eleinte tizenöt szövőt foglalkoztattak, az utóbbi években hatot. A megszőtt pokrócokat, a posztót ványoltatni, festetni egy brassói gyárba viszik. A műhely boltjában vászonhímzéseket, kész népviseletet és posztót is árusítanak. Mindkét faluban a megszűnt háziipari szövetkezet mintaanyagával dolgoznak, bár Csíkdánfalván van igény az „eredeti”, klasszikus festékes újraszövésére. Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeum mellett működő Portéka Egyesület próbálkozik a környék szövőasszonyainak felkutatásával, meghívásával, hogy a növényi festékek készítését, használatát és a tradicionális festékest újjáélessze. Számottevő állami segítségre egyik műhely sem számíthat, bár a megyei kulturális vezetés tervezi a háziipar újbóli támogatását. Annak ellenére, hogy a szövőasszonyok és a műhelyek, az egyesület egymás közelében tevékenykednek, egyelőre nehezen találják meg egymást, és csak kevesen jutnak el termékeikkel a vásárlókhoz. CsPSÁI CsSzM Lelt. 1930 Csókos Varga 2008 Farkas 1997 Farkas 2003 FerENCZI 1995 FÜLÖP, LACKNER 2011 Gáspár 2000 KÉP ÉS SZOBOR 1936 Irodalom Csíkszeredái Petőfi Sándor Általános Iskola, rendezetlen iratok. A Csíki Székely Múzeum első leltárkönyve. Csókos Varga, Györgyi, Festékeskönyv, Glia Kft, H. n. Farkas, Irén, Festékesek a Csíki Székely Múzeumban, IN Flórián, Mária (Ed.), Kézi szövés ipari társadalmakban. A Hevesen, 1996. augusztus 17- 19-én tartott konferencia előadásai, 15-29, Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, Heves. Farkas, Irén, A csíki festékes továbbélése a harmadik évezredben, IN Füzes, Endre (Ed.), Mesterek és tanítványok. A Hevesen 2002. augusztus 16-18-án tartott nemzetközi konferencia előadásai, 79-87, Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány, Heves. Ferenczi, Jolán, A Csíkszeredái Petőfi Sándor Általános Iskola monográfiája 1880-1995, Pro Print, Csíkszereda. Fülöp, Hajnalka; Lackner, Mónika, Nők, szőnyegek, háziipar, Kiállítási vezető, Néprajzi Múzeum, Budapest. Gáspár, Melinda, Bandi Dezső tevékenysége és hatása az erdélyi magyar népi kultúrára, Kézirat, egyetemi szakdolgozat, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár. V. Z., Kép és szobor, IN Pásztortűz, 22 (20), 453-454. 326
