Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Darva Lóránt: Csíkszereda, Körösi Csoma Sándor utcában feltárt 14. század lakóház kutatása
DARVAS LORANT határolta, ugyanis a patak jobb partja és az Olt folyó közötti terület nagyon vizenyős ingoványos rész volt, egészen az említett patak szabályozásáig, illetve eltereléséig. Martonfalva sorsát az 1661-es török-tatár betörés pecsételte meg, mikor a várat és a várost felégették és lakói közül sokat elhurcoltak. Evila Cselebi beszámolója szerint maga a vár is a lángoló külvárostól (itt Martonfalvát kell érteni) kapott tüzet. A pusztítás oly mértékű volt, hogy hosszú ideig területe lakatlanná vált, így az 1750-ben készült Mikó-vár távolabbi környezetét is ábrázoló térképen nem szerepel a település. Egy 1734-es keltezésű Mikó-vár alaprajzát ábrázoló kép tanúsága szerint területét a városi polgárok (szeredai) vették birtokba. A település a 19. században, az előzményekről mit sem tudva, fokozatosan visszatelepült egykori területére, ezt bizonyítják az I. katonai felmérésre halványan rárajzolt épületek és telkek körvonalai (ezek a halvány rajzok a II. katonai felmérés készítésekor keletkezhettek, mert emez készítésekor mintapéldánynak használták az I. katonai felméréseket) (1. tábla/2). A fokozatosan visszatelepült Martonfalva a várostól különálló adminisztratív egység marad a 19. század második feléig, amikor úgymond hivatalosan is városhoz csatolják.5 Ha a fentiekben bemutatott Martonfalva területi kiterjedését figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy feltárásunk helyszíne gyakorlatilag az egykori település központi részén zajlott. Az ásatás helyszíne nyugati irányba erőteljesen lejtett (mely annak is tudható, hogy a 20. századi építkezések során nagy mennyiségű törmeléket szállítottak ide a terep megemelése érdekében), melyet egy észak-dél irányú aszfaltút szakított meg. Az ásatás tanúsága szerint a középkorban is egy enyhe nyugat irányú lejtése volt a területnek, azonban nem olyan mértékű, mint ami jelen pillanatban tapasztalható, ugyanakkor az is elmondható, hogy az általunk feltárt háztól közel 10 méter távolságra nyugati irányban, a ház szintjétől mérve 1 m mélységben már vastag iszap réteg jelentkezett (ez a rész már a Somlyó-patak árterületének tekinthető). Tehát az általunk feltárt ház a Somlyó patak közvetlen árterületének bal partján, ennek első teraszán épült fel. A régészeti feltárások során összesen 6 szelvényt nyitottunk, melyekkel a ház kiterjedését próbáltuk meghatározni. Az Si, S2, S3, S4szelvények 5x4 m alapterületűek voltak. Az S4 szelvényt a későbbiekben keleti irányba meghosszabbítottuk 1 méterrel. Az Ss szelvény 9,5x2 m, az Só szelvény pedig 5x2,5 m alapterületűek voltak.6 Az Si-es szelvényt az S3-as szelvényhez viszonyítva 10 m-re észak-nyugat irányba nyitottuk, ahol az építkezési munkálatok még nem rongálták ezt a részt és ez volt a kutatható felület legnyugatibb pontja. A humuszréteg eltávolítása után egy barnás-fekete, agyagos betöltés alatt egy viszonylag vékony 5-8 cm vastag, széndarabkákkal pigmentált fekete réteget azonosítottunk, benne állatcsontokkal és 14. századra keltezhető kerámiatöredékekkel, alatta szürkésbarna, tiszta, bolygatatlan agyagos réteg jelentkezett. Tehát ezen szelvénnyel gyakorlatilag egy 14. századi járószintet tudtunk azonosítani. Az S2-es és S3-as szelvényeinket, a feltárások elkezdése előtt azonosított terméskőből kirakott kősortól 4,5 m-re keletre nyitottuk, a két szelvény között egy 50 cm-es tanúfallal. Mivel ezen a részen egy modern aszfaltút helyezkedett el, szelvényeinket ennek feltörése és törmelékének elszállítása után nyitottuk. A szelvényeink középső részét egy modern, 50-70 cm széles észak-dél irányú vízvezeték árok vágta át. Az út alapozása alatt egy viszonylag tiszta, 20 cm vastagságú barnás-fekete földréteg jelentkezett, ez alatt pedig egy fekete, szénnel, fadarabokkal erősen pigmentált laza betöltés jelentkezett nagy mennyiségű kerámia és állatcsont töredékekkel. Ezen laza betöltés alatt egy döngölt, sárga agyagpadló jelentkezett, melynek vastagsága helyenként elérte a 20 cm-t. Az agyagpadlót úgy az északi, mint a déli oldalán egy terméskőből kirakott kősor szegélyezte, melyeken helyenként gerenda töredékeit, illetve a kövekről lefordult gerenda nagyobb töredékeit lehetett azonosítani a 5 VÁMSZER 2000, 37-38. 6 Külön köszönetét mondanék Berecki Judithnak (segítsége révén sikerült elvégezni a leletanyag mosását és restaurálását) és Derzsi Csongornak, ki fáradhatatlan munkával részt vállalt a feltárási munkálatok helyszíni dokumentálásában és az objektumok bontásában, valamint Darvas Attilának a feltárási munkálatokban való részvételért. 60
