Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Salló Szilárd: Egy csíkmadarasi család lakáskörülményei, lakásuk tárgyi ellátottságának tükrében
SALLO SZILARD Szarvas Zsuzsa a tárgyak háztartásba való bekerülésének öt lehetséges megkülönböztetési módját ismerteti: az öröklést, a vételt, az ajándékot, a hozományt, negyedik kategóriába pedig azokat az eszközöket sorolja, amelyek az önállósodás után saját kezűleg készültek.7’ Ezek közül a Fél-Hofer szerzőpáros a kalotaszentkirályi kelengye szerepét vizsgálta. Tanulmányukban azt hangsúlyozzák, hogy a kelengye az új párnak sem önálló háztartásvitelét, sem független gazdálkodását nem biztosította, ugyanis hiányoztak belőle a munkaeszközök, a főző- és tálaló edények, valamint olyan bútordarabok, mint például az asztal. Ezeknek az eszközöknek a beszerzésére nem volt szükség, mivel az ifjú pár a vőlegény szüleihez költözött, és a szülők háztartása már el volt látva mindezekkel az eszközökkel.73 74 75 A női hozomány írásban való rögzítése a székelyföldi falvakban a 20. század ötvenes éveiben még érvényben volt. A hozomány potenciális tőke volt és tartalmazta azokat a tárgyakat, amelyekre a fiatalasszonynak élete folyamán szüksége lehetett.76 A hozomány a legtöbb kultúrában az élettér megteremtésének alapja volt, az új háztartáshoz szükséges ruhákat, textileket, bútorokat és konyhai eszközöket tartalmazta, összetételét pedig az adott társadalomban érvényben levő, fiúági vagy leányági öröklési rend határozta meg.76 Váncsa Éva hozományként pénzt kapott szüleitől, de érdekes módon az ajándékba kapott pénzösszeget az ifjú házasok nem lakberendezési tárgyakra fordították, hanem a gazdaságba fektették. Mivel a házasságkötés idején Váncsa Imre fakitermeléssel foglalkozott, akkor jobbnak látták az ehhez a munkához szükséges eszköz beszerzését, mivel úgy gondolták, hogy így eredményesebb munkát végezhetnek, amiből majd tőkét halmoznak fel, s abból később megvásárolhatják a lakás berendezéséhez szükséges tárgyakat. A Váncsa házaspár esetében az összeköltözés idején a lakásban még megtalálhatóak voltak a család régi bútorai, így azokat új bútorok hiányában használhatták, azonban miután sikerült új bútorokat vásárolni, a régiek kikerültek a lakás falai közül. A Váncsa Évával folytatott beszélgetés ráterelte a figyelmet egy-egy berendezési tárgy megvásárlásának körülményeire. Éva pontosan emlékszik arra, hogy a nagyobb értékű lakberendezési tárgyakat hogyan szerezték be. Nagyobb költséggel járó eszközeiket, mint a mosógépet, a gáztűzhelyt - takarékossági céllal - használtan vásárolták meg. Az ezekhez szükséges pénzt a nő maga kereste meg, ugyanis férje kezdeményezésére a 2009-es évtől kezdődően több házaspár segítségével részt vállalt a tavaszi legelőtisztításban. Ebből a többhetes munka után kapott keresetből vásárolták meg ezeket a háztartáshoz szükséges tárgyakat. Hogyha a Szarvas Zsuzsa által felsorolt kategóriákat a Váncsa család tárgyaira rávetítjük, azt látjuk, hogy a család lakásban elhelyezett tárgyainak nagy részét a vásárolt eszközök jelentik, mennyiségileg ezeket követik az ajándékba kapott eszközök, majd az örökölt tárgyak. Elenyésző a száma a kézzel készült tárgyaknak. Bjarne Rogan írja az amerikai család fogyasztói mentalitásával kapcsolatban, hogy ez a típusú család örökölt tárgyak hiányában tiszta lappal indul, és a széles fogyasztói kínálatból igyekszik kiválasztani javait, ezzel létrehozva saját kulturális identitását.77 Ez a jelenség, ha nem is teljesen, de bizonyos mértékig a Váncsa család lakberendezési szokásaira is jellemző, hiszen ők is igyekeznek a kereskedelmi kínálatnak és saját ízlésüknek megfelelően berendezni lakásukat. S. Nagy Katalin kvázi-modern lakásbelsőknek nevezi az 1980-as évek Magyarországának gyakran előforduló lakásbelső típusát. Az ilyen típusú lakások berendezési tárgyaikkal a családok három lényeges tulajdonságára hívják fel a figyelmet: a családok modernségére-civilizáltságára73 Szarvas 1983, 314-316. 74 Fél, Hofer 1970,17-18. 75 Gazda 2006, 31. 76 Gazda 2010. 77 Rogan 2004,63. 344
