Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Fülöp Hajnalka: A háziipari szőnyegszövés története Csíkban
Kolozsvárra költöztek, távozásuk után Csíkban nem szűnt meg a festékesek szövése, maradtak helybeli követőik, pl. Csiszár Vilmosné Csíkszentkirályon, aki átvette a szervező-értékesítő munkát,40 valamint néhány évig a KALOT-mozgalom keretében Csíksomlyón tanították szőni a környékbeli leányokat.41 A csíki festékes szövésének másik elkötelezett szervezője, Gál Ferencné Sántha Julianna42 maga is szőtt. A házukban megforduló vendégek, művészek megvásárolták a szőnyegeit. Nem tudott eleget tenni a szaporodó megrendeléseknek, ezért egy szövőnői kört alakított ki, amely neki dolgozott. O maga mintákat tervezett, nyersanyagot adott a szövéshez és fonalat festett. A régi minták közül elsősorban a keretmotívumos kompozíciókat szövette, maga is tervezett ilyen szőnyegeket. Néha a hímzéseken előforduló figurális motívumokat is felhasználta a tervezésnél.43 Az ő nevéhez köthető a 180-200 cm széles, acélbordás szövőszék bevezetése, amelyen egy darabban lehetett széles szőnyeget szőni, eltérően a régi típusú, keskeny szövőszéken készült, két szélből középen összevarrt szőnyegektől.44 A Gál család az 1930-as évek elején Gyergyószentmiklósra költözött, ahol Sántha Julianna szövőműhelyt állított fel és tizennyolc szövőnőnek adott munkát. A kevés rendelkezésünkre álló adat alapján arra következtethetünk, hogy a Gyergyószentmiklóson töltött időszak Gál Ferencné szövő- és szőnyegtervező munkásságának legtermékenyebb korszaka volt. Munkáit művészkörökben is elismerték, őt magát iparművésznek tekintették, felvették a Barabás Miklós Céhbe.45 1936-ban a Pásztortűz című folyóirat Kép és szobor című rovatában jelent meg egy kritika Gál Ferencné és Szervátiusz Jenő közös kiállításáról.46 Domokos Pál Péter és a korabeli csíki értelmiség tevékenysége az 1920-1930-as években jótékonyan hatott a közösségi tudat erősítésére, a régió háziiparának fejlődésére, a helybeli kulturális élet megújulására. A lendületesen induló csíki háziipari mozgalom és múzeumi élet azonban elakadt az alapítók távozása és halála miatt.47 Ennek ellenére a mozgalom hosszú távú hatását bizonyítja, hogy ötven évvel később maguk a szövők is úgy értékelték a korszakot, mint a festékes reneszánszának kezdetét.48 A háziipari mozgalom, a szövés újjászervezői arra törekedtek, hogy ezt az „iparágat” kiterjesszék és piacképessé tegyék. A 20. század elején végbement ízlésváltozás miatt a „klasszikus” festékesek kevésbé voltak kelendőek, mint a színes rózsamintás import szőnyegek, ezért a festékes régi motívumkincse mellett olyan motívumokat, mintákat is terjesztettek, szövettek, amelyek a keleti szőnyegekhez hasonlóan piacképesek lehettek, biztosíthatták a gyapjúszövéssel foglalkozó asszonyok megélhetését. A különböző hímzésminták terjesztésének hatására a csíki kelengyékben ____________________A HÁZIIPARI SZŐNYEGSZÖVES TÖRTÉNETE CSÍKBAN 40 Nagy 0.1997,26. 41 FARKAS 2003, 81. A Csíksomlyói KÁLÓT Székely Népfőiskola 1941-ben kezdte meg működését, többek között a népi mesterségek fellendítését is céljául tűzte ki, elsősorban fafaragó műhelye vált sikeressé, amelyben Szervátiusz Jenő tanított. Szintén 1941-ben indult a KALÁKA Leányfőiskola. 42 1902-ben született Csíkpálfalván, férje 1925-től Gál Ferenc helybeli tanító. 43 VÁMSZER 1976, 45. 44 VÁMSZER 1976, 46. A családi emlékezet szerint Gál Ferenc készítette az első széles szövőszéket felesége számára. 45 Tabló a Barabás Miklós Céh tagjairól a leszármazottak birtokában. A Barabás Miklós Céh 1929-ben alakult, erdélyi magyar képzőművészeti egyesület. A tagok 1944-ig 11 közös kiállítást rendeztek, több mint 1300 alkotást mutattak be. A BMC 50 év szünet után napjainkban folytatja működését Kolozsváron. 46 Fotók Gál Ferencné két festékeséről a 415. és 420. oldalon, az 1936. 22. {21). számban újabb fotók Gál Ferencné szőnyegeiről a 437., és 441. oldalon, kritika a 453-454. oldalon. KÉP ÉS SZOBOR 1936. 47 VÁMSZER 1976, 46. 48 NAGY O. 1997, 26. A szövés a falusi háztartásokban folytatódott. Egy önálló vállalkozóról van adatunk, aki 1930-ban Csíkszentgyörgyön fonodát és szövőműhelyt állított fel, de szakképesített szövőnő a levéltári nyilvántartásban nem található. Ebben az időszakban a nők között fodrászok, varrónők, fényképészek, kalaposok, kereskedők voltak. ROL HL VT, F 17, F 58. 321
