Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Történelem - Gordán Edina: Egy elveszettnek vélt nyomtatvány: Pázmány Péter könyvadománya a csíksomlyói kolostornak
GORDÁN EDINA köszönhetően 1626-tól kezdődően a rendház ismét a ferencesek teljes birtokában és szolgálatában állt.8 Pázmány Péter a kolostort más módon is segítette. 1625-ben elküldte az Igazságra vezérlő kalauz című művének második pozsonyi kiadását. így kívánta megkönnyíteni, fejleszteni a ferencesek lelkipásztori munkáját. Az adományozás tényét nem a könyv szerzője, hanem valószínűleg az akkori könyvtáros vagy házfőnök rögzítette a címlapon. O írta a könyv címlapjára a könyv eredetére vonatkozó bejegyzést: Hunc librum autor donavit pro Conve(n)tu Chykiensi Anno 1625. A kötet később a mikházi ferences kolostorba került. Levéltári adatok híján azonban a pontos dátumot nem tudjuk meghatározni. P. Benedek Fidél is még ott jelöli meg a könyv lelőhelyét a bejegyzésre pontosan hivatkozva.9 A mikházi rendház pecsétje némileg szokatlan helyen, a könyv 421-ik oldalon látható. P. Gurzó Anaklét 1946-ban a Mikházán levő RMK-köteteket bibliográfiailag azonosította Szabó Károly katalógusa nyomán, és ezt egy, a könyvekbe helyezett cédulával jelölte. A Désen található kötetben is szerepel egy ugyanolyan katalóguscédula. A kötet később, valószínűleg az 1950-es években Mikházáról Désre került. 1951-ben Máriaradnán gyűjtötték össze a ferenceseket, majd később Désre, Esztelnekre és Kőrösbányára kerültek, ahol kényszerlakhelyhez kötötték őket. így valószínű, hogy valamelyik testvér menekítette Désre az értékes könyvet, amely jelenleg is itt található az 1123-as jelzet alatt. A kötetben több jelzet is szerepel, azonban ezek közül kettő korábbi dési jelzet, míg egy közülük mikházi. Az 1732-es mikházi könyvjegyzékben összesen hét példány szerepel a műből, azt azonban nem tudhatjuk, hogy köztük volt-e már az említett kötet.10 Az 1727-ben és 1734-ben készült csíksomlyói könyvjegyzékekben is felfedezzük Pázmány Péter legfontosabb kötetének öt példányát. Azonban itt sem állapítható meg, hogy a keresett kötet a 18. században még megtalálható volt a könyvtár állományában, csak valószínűsíthetjük.1'Az öt kötet közül jelenleg csak egy kötet található meg az egykori csíksomlyói ferences könyvtár gyűjteményében, melyet ma a Csíki Székely Múzeum őriz.12 Ugyanakkor egy 1736-ban Désen készült leltárkönyvben is szerepel a Kalauz két példánya.13 Jelenleg a dési könyvtár állományában három kötet található meg Pázmány Péter Kalauzából. A kötés leírását Muckenhaupt Erzsébet végezte, amelyet az alábbiakban hűen közlünk. „A kötés fatáblás, vaknyomásos, átmeneti reneszánsz-barokk stílusú natúr bőr, két fémkapocs nyomával. A felső csatlap szignált (S. M.). A táblákon három görgető fut körbe, ezeken virágos-leveles minta, egymásba kapcsolódó hullámvonalas virágok, valamint igen szép metszésű reneszánsz rozettás indasor húzódik végig. A középmezőt az előtáblán IHS-monogram sugaras, ovális mezőben és díszes kartusban tölti ki. A háttáblán a centrumot lemez uralja, rajta a keresztre feszített Krisztus látható. A sarkokra egy-egy gránátalmavirágot helyezett a könyvkötő. A gerinc négy duplabordára fűzött, és a könyvtest metszése kék. A kötés magyarországi (pozsonyi) műhely terméke, 1623 körül készült.”Mindez azt jelenti, hogy a könyvet bekötve küldték Csíksomlyóra a kiadó székhelyéről, Pozsonyból, két ével megjelenése után. A kötéstáblákon több kéztől származó fekete tintával írt latin és magyar nyelvű14 bejegyzés olvasható. A magyar nyelvű lapszéli jegyzetek legtöbbször egy adott bekezdés, szövegrészlet tartalmát jelölik egy-két szóban, vagy az olvasó megjegyzéseket fűz Pázmány szövegéhez.15 Az elő8 Márk 2011. 9 P. Benedek 2008,196. 10 Adattár 19/3,186-198. 11 Adattár 19/3,44-72. 12 CsSzM RMK-KaT, 58. 13 Inventarium rerum et Supellectitium Resi(dentia) Deesien(sis) 1736 Sub Praesid: F(rat)ris Aloysij Simonffi. 8 f. v. Dési ferences könyvtár, Ltsz. D II. 1270. 14 Olvasói bejegyzések, kommentárok, szóaláhúzások, pl. N(ota) B(ene) jelöléssel. 15 Például: „papot nem volt szabad tutornak vallani”. - PÁZMÁNY 1623, 988. 196
