Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Botár István: A csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony plébániatemplom régészeti kutatása (2011–2012)
BOTÁR ISTVÁN A jelenlegi sekrestyében és az úgynevezett gyóntatószobában végzett felügyelet során sikerült tisztázni viszont a középkori sekrestye alaprajzát. (23-24. kép) Ennek belső mérete 4,2x3 m lehetett, sarkain valószínűleg támpillérek álltak. A sekrestye a gótikus szentéllyel egyszerre épült. Délkeleti belső sarkában egy 90x155 cm méretű, utólag beépített faltömb került elő. Ezt, jobb híján, statikai okok miatt létrejött későbbi kényszermegoldásnak látjuk. Arra gyanakszunk, hogy az eredeti terv szerint a sekrestye keleti fala működött volna támpillérként, de miután az nem vált be egy „igazi” támpillérre volt szükség, amit utólag építettek be a sekrestyébe. Erre utalhat az is, hogy alapozása jóval mélyebb a szentély alapozásánál. A sekrestyétől nyugatra nem érzékeltünk középkori falakat, ezért úgy tűnik, hogy a gyakoribb megoldástól eltérően a karcfalvi sekrestye nem nyúlt el a hajóig, és osszárium sem állt mellette.40 A sekrestye téglapadlója alatt két koporsó nélküli, nyújtott karral eltemetett vázat tártunk fel, melyek tengelye nem párhuzamos a gótikus szentély alapozásával, azaz valószínűleg a korábbi periódus temetőjéhez tartoznak. A templomban a későközépkorban, illetve a koraújkorban több kriptát is építettek, illetve ekkoriban készültek azok a mellékoltárok, melyeknek alapozását a régi diadalívek mellett megtaláltuk. Ezeken álltak a 18. században összeírt mellékoltárok. (9., 12. és 25. kép) A hajó északkeleti sarkában, a mellékoltártól délre épített kriptát teljes egészében feltártuk. A szabálytalan négyszögű (224/242x126/152 cm), kőből és téglából épített kriptában három koporsóban eltemetett, gyenge megtartású vázat találtunk. Összegezve a megfigyeléseket azt mondhatjuk, hogy a Nagyboldogasszony plébániatemplom középkori építéstörténete az Árpád-kor végén (?) kezdődik, amikor egy meglepően nagyméretű, nyugati harangtornyos kő templom épült a Tarkőnek nevezett település mellett, több környékbeli település részére. Ebből a templomból ma is áll a déli és északi hajófal, szentélyét nem ismerjük. (27. kép) A 15. század közepén a csíkszenttamási plébániatemplomon is dolgozó műhely vezetésével a hajóval azonos szélességű nagyméretű gótikus szentély és sekrestye épült, ami bizonyára szorosan összefügg a helyi előkelők igényeivel. Valószínűnek tűnik, hogy ekkor még áll a régi nyugati harangtorony, és feltehetőleg ekkor épült meg a fa gyilokjáróval koronázott kerítőfal is. Ehhez csak utólag, a 16-17. században épült a kezdetben háromszintes kaputorony, amikor a korábbi fa erkély helyére lőréses kő mellvéd készült. Szintén a középkor legvégén vagy azt követően épült meg a lebontott nyugati torony helyére az új harangtorony, illetve a szentély déli oldalánál álló kápolna is. A 16. században a hajót támpillérekkel látják el és téglabordákból kialakított boltozatot is készítettek. A 17. században két mellékoltárnak készítettek falazott asztalt a hajó keleti sarkaiban. (27. kép) Irodalom BOTÁR 2001 Botár 2008 Botár, Tóth 2004 Botár et al. 2006 Botár, István, Csík korai templomairól, IN Székelyföld, V. évf., 11. szám, 119-149. Botár, István, Csík Árpád-kori településtörténetének kérdései a helynevek és a régészeti adatok fényében, IN Hoffman, István, Tóth Valéria (Szerk.), Helynévtörténeti tanulmányok 3. Debrecen, 71-94. Botár, István; Tóth, Boglárka, A csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása, IN A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004/1, 271-303. Botár, István; Grynaeus, András; Tóth, Boglárka, „Középkori" templom- tornyok a Csíki-medencében. A székelyföldi dendrokronológiai kutatások első 40 Hasonló székelyföldi megoldáshoz ld. DÁVID 1981, 289. (Székelymuzsna), szászföldi párhuzamhoz EnTZ 1996, 508. (Vingárt). 16
