Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Puskás József: Adatok Kovászna megye régészeti repertóriumához (II.)
PUSKÁS JÓZSEF Párhuzamokat találunk a szászszerdahelyi (Miercurea Sibiului)108 vagy a torjai (Turia)109 leletanyagokban. 2. Tál Ezt a csoportot egy nagyméretű tál lekerekített, enyhén behajló peremtöredéke képviseli, amelynek anyagát apró szemcséjű homokkal és pelyvával soványították. Törésfelülete rétegződést mutat. A peremet, egymástól kb. 2 cm-re, kör alakú benyomkodásokkal díszítették (15. tábla/3). Hasonló tárgyak kerültek felszínre a szászszerdahelyi (Miercurea Sibiului)110 ásatások során. 3. Talpas edények Ebbe a csoportba a csőtalpas kialakítású, apró szemcséjű homokkal és/vagy pelyvával soványított agyagból készült tárgyak sorolhatók. Égetésük viszonylag alacsony hőmérsékleten történt, törésfelületük rétegződést mutat. Felületük érdes tapintású (15. tábla/8), néha egy vékony agyagréteggel vonták be, amelyet simítottak (15. tábla/7, 9). Az előkerült leletanyag díszítetlen. Analógiákat találunk a torjai (Turia),111 a radnóti (Iernut),112 a bácstoroki (Gura Baciului)113 vagy a lombfalvi (Limba)114 leletanyagokban. 4. Díszített töredékek A gyűjtés során több díszített töredék is került elő: ilyen az 15. tábla 4. és 5. képén látható körömbecsípkedéses töredékek115 vagy a lefele néző kimetszett háromszögek (15. tábla/10). Egy másik töredék szarvra emlékeztet, amelyhez hasonlót a bácstoroki (Gura Baciului) korai neolitikus településről ismerünk (15. tábla/11).116 9. Tor ja- Vármegye-Mogyorós A Torja keleti végében található Székely Kapu műemléktől kb. 1100 m-re ÉK-re, egy mezei út és a Torja-patak közti teraszon húzódik a Vármegye-Mogyorós nevű dűlő. A terület művelés alatt áll, terepbejárások során számos réz- (Erősd kultúra) és bronzkori (valószínűleg Wietenberg kultúra) kerámiatöredék került elő (1. tábla/10). Erősd kultúra 1. Tálak Lekerekített vagy hegyes peremkialakítású, ívelt és egyenes falú töredékek, amelyeknek anyagát finom szemcséjű homokkal soványították. Égetésük barna, szürke és vörös, felületük simított (16. tábla/2, 4-5). Egy esetben találkozunk megvastagított peremmel (16. tábla/2), míg egy másik töredék külső felületén vörös és fekete festés nyomai figyelhetők meg (16. tábla/5). Analógiák az oltszemi (Olteni) lelőhelyen találhatók.117 2. Csésze 108 Luca et al. 2008, 36, Fig. 4/1. 109 Ciută M. 1997, 29, Pl. XV/4. 110 Luca et AL. 2008, 36, Fig. 4/5; 40, Fig. 7/4a-4b. 111 Ciută M. 1997, 23, Pl. IX/1-7. 112 VLASSA 1970, 172, Fig. 6/11-12. 113 Lazarovici, Maxim 1995, Fig. 47/5; Fig. 50/4-5. 114 Ciută B. et al. 2007, 29/11. 115 Analógiákat találunk a környéken a torjai (Turia - SZÉKELY Z. 1996, 113, Figura 11/2; CIUTĂ 1997, 29, Pl. XV/8), a vargyasi-szorosi (Cheile Vârghişului - CIUTĂ 1997, 28, Pl. XIV/7.) vagy a lécfalvi (Leţ-Varhegiu - SZÉKELY Z. ET al. 1951, Pl. VII/5—6.) leletanyagokban, de ugyanúgy megtalálhatók a magyarországi lelőhelyek anyagában is (lásd pl. OROSS 2007, 548, Fig. 27.42/1-8; PALUCH 2010, 23, 2. kép/5, 8; 3. kép/8.). 116 Lazarovici, Maxim 1995, Fig. 23/1. 117 László 1911,190/10. Kép/13. 126
