Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…a csík somlyai iskoláknak igazításokra és jobbításokra…” – A ferences tanintézmények építkezési munkálataira vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltárban (1767–1839)
BICSOK ZOLTÁN katonaság által elégethettek, ez a Prefectus és a Professorok hibáiból történt, kiknek kötelességek lett volna midőn a Katonaság az Iskolákba szállíttatott, minden ingó porté- kákot onnan más helyre vitetni és bátorságba helyheztetni. ”19 II. Lipót trónralépését követően az élet Somlyón is visszazökkent a régi kerékvágásba. Újból megnyitotta kapuit az iskola és a szeminárium, és visszaállították a rászoruló diákok fenntartását szolgáló alapítványokat is.20 21 Az élet fokozatosan visszatért a falak közé, az épületek azonban újból javításra szorultak. Kérdéses, hogy az épületek állagának gyors romlásában mennyi szerepe volt az 1780-1782 közötti sietős építkezésnek vagy az 1784 utáni rendeltetés-változásnak, tény azonban, hogy az újrakezdés csak egy általános felújítás után volt elképzelhető, melyre 1791 folyamán került sor. A szükséges pénzösszegeket a Főkormányszék, az építőanyagokat pedig ezúttal is Csík polgári és katonai rendű lakossága biztosította, a munkálatokat pedig a határőrezred felügyelte és végeztette. Bár a Főkormányszék folyamatosan utalt ki az iskolák fenntartására kisebb-nagyobb pénzösszegeket, a karbantartási munkálatokat vélhetően gondatlanul végezték, az épületek állapota így folyamatosan romlott. 1805 októberében Csomortáni József szemináriumi régens így panaszkodik csíkszentdomokosi Sándor Mihály főkirálybíróhoz küldött jelentésében: „ha másképpen nem tekéntetik az Iskoláknak restauratiojára, rövid üdő alatt a drága épület öszve omlik... Az Iskoláknak tanítása következik: sem ablakok, sem fütöt- tok [talán fűtők] nintsenek, a Tisztelendő Páter Professorok zúgolódnak, és azt mondgyák, hogy ők Iskolát nem taníthatnak, ha az hibák meg nem jobbittatnak. ” A főkirálybíró még másnap utasította taplocai Lázár Ferenc alkirálybírót: „Nem kitsiny kedvetlenséggel kelletett értenem azon drága épületnek olly romlott állapottyát, hogy öszve omlásától lehetfélni, mellyet az Isten ne adgyon, mert annak terhe bizonyoson Etsém uramra háromolnék, mint a ki már szinte négy esztendőknek el follyása alatt a kezéhez vett pénzt a ki rendelt tzélra fordittani el veszteglette”?1 Bizonyos javításokat valóban végeztek 1806-1808 között, azonban a címzett nem vehette túl komolyan a feddést, hiszen 1815-re az épület már igen rossz állapotba került: a falakról hullott a vakolat, a fedelén becsorgott az eső, az ablakszemeket a jégeső betörte, padlózata elkorhadt, a padokat már javítani sem lehetett. Sándor Mihály főkirálybíró újabb pénzalapokért folyamodott a Guberniumhoz, hasztalanul. Végül 1820. május 5-én br. Jósika János guberniumi tanácsos arról értesítette leiratában Csíkszék tisztségét, hogy az Aedilis Directio jóváhagyta az Andrási Rafael provinciális által felterjesztett költségelőirányzatot, így hozzá lehet fogni a „Csík Somlyai Gymnasium és Normális Oskolabéli romlófélben lévő épület” általános megújításához, mely munkálatok irányítására várdotfalvi Salamon József felcsíkszéki ülnök, mint építtető biztos kapott megbízatást. Az építkezések valószínűleg 1825 körül fejeződhettek be, legalábbis ekkor érkezik Dániel von Straussenburg guberniumi tanácsos leirata, miszerint a Főkormányszék helyénvalónak találta Salamon számadásait és a további felelősség alól az építtető biztost felmenti.22 Kérdéses, hogy mennyire volt átgondolva az egyházi és világi elöljárók részéről a csíksom- lyói gimnázium 1820-as évekbeli felújítása, hiszen a szeminárium hamarosan sorrakerülő bővítésekor újból hozzányúlni kényszerültek a gimnáziumi traktushoz is - utólag derült ki ugyanis, hogy az emeletessé váló fiúnevelde mellett az egyszintes gimnázium igencsak rosszul fog mutatni... Úgy tűnik, hogy a szeminárium átalakításának ügye 1826 körül vált aktuálissá, azonban ahogy az mostanig is történt, a gondolattól a megvalósulásig nagyon hosszú és fáradságos út vezetett, és a építkezést számos szubjektív és objektív tényező hátráltatta. Előbb a Fekete István geometra és Sándor Mihály főkirálybíró között, a tervek elkészítése kapcsán folyó hosszas huzavona és személyeskedésekbe torkolló levelezgetés késleltette a munkálat elkezdését. Az iratok tanúsága szerint Sándor Mihály főkirálybíró már 19 CsLvt, F 27 Csíkszék iratai, XLVIII/33. 20 BICSOK 2010, 166-167. 21 CsLvt, F 28 Felcsíkszék iratai, 260. 22 CsLvt, F 27 Csíkszék iratai, CLXXXIII/68. 76
