Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…a csík somlyai iskoláknak igazításokra és jobbításokra…” – A ferences tanintézmények építkezési munkálataira vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltárban (1767–1839)
BICSOK ZOLTÁN való kiegészítését is. Mindkét intézkedés létszámnövekedést vont maga után, így gondoskodni kellett az iskola befogadóképességének növeléséről és az 1727-ben megalapított szeminárium elhelyezéséről. Az alapító halálát követően, 1733-ig felépült a szegénysorú tanulók elszállásolására szánt nevelőház, és az ahhoz csatlakozó gimnázium, a régi épülettől keletre. Az emeletes iskolaépület jobb szárnyában, a földszinten az elemi osztályok, az emeleti részen pedig az alapítványos tanulók hálótermei kaptak helyet. Az épület középső részében színielőadásokat tartottak, a bal szárny földszintjén volt az alapítványos diákok osztályterme, az emeleten pedig a poézis és retorika osztályok tanterme.5 1734-1735-ben a Mária Társulat költségén az amfiteátrumot kibővítették, az auditórium elé tölgyfából előcsarnokot építettek. A Szent Mihály arkangyal pártfogása alá helyezett fiúnevelde évente 40-50 diák elhelyezését biztosította, ezzel fennállása folyamán sok száz erdélyi diák csíksomlyói tanulmányát tette lehetővé. A változás csakhamar a tanulók létszámában is tükröződött: ha 1690-ben a Somlyói ferences iskoláknak még 171 tanítványa volt, 1734-re ez a szám már több mint a kétszeresére, 353-ra nőtt. Györffi Pál erdélyi provinciális Rómába küldött jelentése szerint a 353 diák a következőképpen oszlott meg: 18 volt rétor, 16 poéta, 26 szintaxista, 32 grammatista, 42 principista, 53 major parvista, 47 minor parvista, 119 declinista. A diáklétszám 1775-ben tetőzött, amikor az elemiben és a gimnáziumban összesen már 392-en tanultak.6 Alig fejeződtek be a munkálatok, a fából emelt, kétszintes iskolaépület már 1735-ben, egy ott dolgozó asztalos legény pipájából elejtett parázs miatt tűzkárt szenvedett. Hogy mekkorák lehettek a károk, azt nem tudni, úgy tűnik viszont, hogy az épület nagyobbik része épen maradt, a keletkezett károk vélhetően kijavításra kerültek, az oktatás pedig tovább folyhatott a következő években is. A tűzeset minden érdekelt felet ráébreszthetett arra, hogy egy új, szolidabb iskolaépületre van szükség, a lehetőségek azonban egyelőre nem engedték a fejlesztést. A rendház és a szék tisztsége 1749-től kezdett komolyan foglalkozni az építés gondolatával: a széki vezetés ekkor elérte Mária Terézia királynőnél, hogy a pénzbírságokból befolyó összegekből 500 forintot az új iskola építésére költhessenek. A Gubernium jóváhagyásával gr. Haller Pál főkirálybíró is kiutalt a szék pénztárából 1000 rajnai forintot a munkálatok elkezdésére. Tervek készültek, építőanyagot gyűjtöttek, és az elkezdett munkának hamarosan szemmel látható eredménye mutatkozott: 1754 nyarán, a régi iskolaépülettel szemben, kiemelkedett a földből az új kőalap, aztán az elkezdett munka mégis abbamaradt. Történt ugyanis, hogy a főkirálybíró a széki pénztárból kiutalt pénz több mint felét, 526 forint 15 krajcárt, taplocai Lázár Imre gimnáziumi gondnoktól kölcsönvette,7 8 és annak nagyobb részét csak három évtizeddel később térítette meg a gimnáziumnak, így az építkezések csupán 27 évvel később folytatódhattak. Időközben Csomortáni Ferenc szeminárium gondnok (1763-1766) törvényes úton próbálta Lázár Imrét elszámoltatni, Csíkszék Folytonos Táblája azonban felmentette Lázárt, azzal az indoklással, hogy „ezen pénzbeli summát nem maga szükségére, annális inkább nem interesre vette kezéhez... melyek szerént executorokot adni helyesnek nem tanáltatik, sőt absolváltatik az írt Seminarium nevezett gondviselője e béli keresetétől Lázár Imre ő Kegyelme. A szeminárium protocollumaiból kiderül, hogy az 1753-ban Haller Pál kezébe került 526 forint 15 krajcárból 1763-ig a szeminárium visszakapott 181 forint 5 krajcárt - ebből vettek 60 ezer téglát, kifizették az iskolák alapozási munkálatait, megfizették Fogarasi pallér és a munkások bérét - de továbbra is Haller Pál kezénél maradt 345 forint 10 krajcár.9 Miután Péterffi Márton provinciális 1777-ben a Guberniumnál megsürgette az elakadt építkezést, a Főkormányszék jelentést kért a rend vezetésétől a gimnázium állapotáról és a 5 BOROS 1994, 108. 6 BÁNDI 1896, 4, 12, 280. CsLvt, F 27 Csíkszék iratai, X/l 1. 8 CsLvt, F 27 Csíkszék iratai, XX/36. 9 CsLvt, F 27 Csíkszék iratai, X/l 1; BÁNDI 1896,15. 74
