Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Figyelő - Kádár Kincső: Múzeumba járni jó! Beszámoló a Csíki Székely Múzeum múzeumpedagógiai tevékenységéről
MÚZEUMBA JÁRNI JÓ! BESZÁMOLÓ A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM MÚZEUMPEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL Kádár Kincső ■ Miért gondolkodtak így, miért gondolkodunk így? A Csíki Székely Múzeum már alapítása óta próbál élményszerű, látogatóbarát kiállításokat és programokat biztosítani. Az alábbiakban az intézmény gyermekprogram kínálata kerül bemutatásra: előbb röviden a múzeumalapítás körüli programok, majd hosszú szünet után az egyre színesedő, korosztályonként és tartalmilag differenciált, tematikus foglalkozások következnek. Az 1930. év pünkösdjén Csíksomlyón, az akkori „székházban” nyílt a Székely Népművészeti kiállítás, mely tárgykörök szerint tizennégy szobát foglalt magába. A kiállítás sajátos vonása az volt, hogy a kiállított tárgyak mellett, több esetben egy-egy hozzáértő ember mutatta be a tárgykészítés folyamatát. Vámszer Géza így emlékezik vissza: „az egyik szobában falusi asszonyok saját szövőszékeiken szőttek, a másik szobában egy dánfalvifazekas edényeket korongolt és festett, majd az udvaron épített katlanban ezeket ki is égette, a kész edényeket pedig a rendezőség helyben el is adta a látogatóknak. Külön teremben mintázta állatszobrocskáit Fass Áron makfalvi népművész, ugyanakkor egy másik helyiségben a csíkkozmási Kristó fános fafaragó mutatta be kész munkáit és munkamódszerét. Nyilván 80 esztendővel ezelőtt nem múzeumpedagógiának nevezték ezt a fajta élményszerű oktató tevékenységet, de az akkori kiállításrendezők és a múzeum szakemberei fontosnak tartották, hogy a néprajzi kiállításon ne csak a tárgyat mutassák be, hanem a tárgyat használó embert is. így, a kiállításokon a látogatók találkozhattak olyan asszonyokkal/férfiakkal, akik az egyes női/férfi mesterségeket, azok eszközeit és a készítés folyamatát is bemutatták. Nem tudjuk, hogyan nevezhették ezt a tevékenységet, de a lényeg ugyanaz: kinevelni egy aktív múzeumlátogató közönséget, aki jól érzi magát a kiállításokon. Egyszerűen, amennyiben látjuk, halljuk, megtapintjuk, és kipróbáljuk az adott mesterséget és a hozzá tartozó eszközöket, részesévé válunk, személyesebbnek érezzük, ezáltal maradandóbb élményre teszünk szert. A múzeumokban felhalmozott műtárgyak az iskolai tananyag kiegészítéséhez rendkívüli szemléltetési lehetőséget kínálnak. Ám a tárgyak egyetlen és megismételhetetlen volta miatt a műtárgyvédelmi szempontok érvényesülnek: „Mindent a szemnek, semmit a kéznek!” Pedig egy különleges tárgy láttán mindannyiunkban kialakul a vágy, hogy megérintsük, általa személyes kapcsolatba kerüljünk korokkal, kultúrákkal. Miért tanuljunk tárgyakkal? - A tárgyak motiváló ereje a „meg akarom nézni, meg akarom tudni...” érzése alakul ki először a gyerekekben, amely azután felébreszti a kíváncsiságot. A tárgyak kézbevétele az aktív tanulásnak olyan formája, ami leköti a gyermek figyelmét. A tárgyak megfigyelése fejlesztheti a következő készségeket: óvatos bánásmód, megőrzés, tárolás; megfigyelés és megvizsgálás; megvitatás, javaslattétel, becslés, elméletek felállítása, összegzés, jóslás, általánosítás; kísér1 VÁMSZER 1976, 42-43. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 451 -460. 451
