Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Természettudományok - Pálfalvi Pál: A Gyimesi-hágó környékének flóralistája. I. rész
feljegyzésre kerültek a termő- és élőhelyre (habitat), a lelőhelyre (helynév = földrajzi név), a populáció nagyságára vonatkozó adatok. A dokumentációs anyagot herbáriumi példányok (egyes jellegzetes fajok), fekete-fehér fényképfelvételek - 2006-tól színes, digitális fotók, 150 növénytársulástani felvétel, terepi vázlatrajzok stb. képezik. Az edényes növények meghatározása a Flora RPR-RSR I-XIII. (1952-1976), az Iconografia (1977), Simon25 és Ciocârlan26 nevezéktana és képanyaga alapján történt. A „Függelékben” szereplő gombákat és a mohákat Csűrös-Káptalan Margit, míg a zuzmókat Codorean V. (akik azóta az égi mezőkön botanizálnak) határozták meg. A flóralista összeállításakor arra törekedtem, hogy egyszerű, könnyen használható legyen és a terepi bio-ökológiai valóságot tükröző fajgazdagságot (biodiverzitást) rögzítse. A növényfajokat latin tudományos nevük betűrendje szerint, életformájuk, flóraelemük, termőhelyük (habitatjuk), előfordulásuk mennyiségi minősítésével és lelőhelyük (földrajzi név) megjelölésével rendeztük szócikkekbe. Nem közöljük az alfajokat (ezek esetenként a típusfajjal azonosak, a szövegben [subsp.j a jelük), kivételt csak az eltérő alfaji taxonok esetében teszünk. Megőriztük viszont a Román Flóra változatait, formáit jelölő taxonokat, melyek a helyi flóra fajgazdagságát mutatják. Az ökológiai jelzőszámokat (VTR) Zólyomi és munkatársai,27 Csűrös és munkatársai,28 Kovács,29 Simon,30 esetenként a helyi termőhelyi viszonyok figyelembevételével egyénileg értékeltük. Gazdag könyvészeti anyagra alapozva31 megadjuk a fajok gazdaságbotanikai besorolását is (gyógy-, mézelő-, cserző-, festő-, mérgező- és gyomnövény minősítésekkel). A szócikkek az egyes fajok természetvédelmi minősítéseivel (országos védett növény, Hargita megyei védett növény, helyi ritkaság, endémikus vagy reliktáris növény stb.) zárulnak. Bár a romániai Vörös listás növények legújabb, hivatalos felsorolásában területünkön csak a Galium lucidum és a Ligularia glauca van jelen,32 tágabb értelemben az általunk elérhető szakirodalom alapján is értelmeztük a flórát,33 különösen azokat a fajokat és populációkat, amelyek a termőhelyek-élőhelyek által meghatározott növénytakaró szépségét, értékét, biológiai sokféleségét mutatják. A „Függelékben” közüljük a gombák (31 faj), a zuzmók (23 faj) és a mohák (12 faj) azonosított fajait is. Ezt azért tartjuk fontosnak mert egyrészt jelzik/mutatják a Gyimesi-hágó környékének biodiverzitását, másrészt mert az erdei növénytársulások cönológiai felvételezésekor feljegyeztük/értékeltük ezek szinuziumait is, mintegy teljesebb képet adva kutatott területünk flórájáról és növénytakarójáról. Az általunk használt könyvészeti forrásokat az Irodalom tartalmazza. _____________________________A GYIMESI-HÁGÓ KÖRNYÉKÉNEK FLÓRALISTÁJA ■ FLÓRALISTA Edényes növények - Tracheophyta Abies alba Miller: köz-eu-mont, MM, V3,5T2,5R3; erdőkben szálanként vagy kisebb populációkban a Pogányhavas-Jáhornyaka, Jáhor és Kurucoldalon. Mézelő- és cserzőnövény. 25 SIMON 2000. 26 CIOCÂRLAN 2009. 27 ZÓLYOMI ET AL. 1966. 28 CSŰRÖS ET AL. 1967/1971. 29 KOVÁCS 1979. 30 SIMON 2000. 31 BODOR 1957; CSEDŐ 1980; RÁCZ 1968; RÁCZ ET AL. 1972, 1975, 1984, HALMÁGYI, SZALAY 2001; NYÁRÁDI 1952, 1958; EGRI 1956; ZANOVSCHI ET AL. 1981; POKORNY 2003; IONESCU, ŞIŞEŞTI 1958 és FLORA 1952-1976, XIII, 121, 123-125, 125-126, 126-129. 32 DIHORU, NEGREAN 2009, 253, 316é. 33 FLORA 1952-1976; MOLDOVEAN ET AL. 1984, 1988/1989; HELTMANN 1985, 1994; DIHORU, PÂRVU 1987; NEGREAN, OLTEAN 1989; DIHORU, DIHORU 1994; OLTEAN ET AL. 1994; BOŞCAIU ET AL. 1994; PÁLFALVI 2002; DIHORU, NEGREAN 2009. 405
