Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Régészet - Darvas Lóránt: A csíksomlyói Salvator- és Passió-kápolnák régészeti kutatása
DARVAS LÓRÁNT Tehát a középkori kápolna esetében titulusváltással is kell számolnunk (a korábbi titulusát okleveles források hiányában sajnos nem ismerjük), ugyanis az Úr színeváltozásának ünnepét III. Callistus pápa csak 1457-ben, a nándorfehérvári győzelem emlékezetére tette egyetemessé az egész Katolikus Egyházban. Bár keleten Urunk színeváltozásának emlékét már az 5. századtól ünnepelték, 1457-től ünnepe augusztus 6. lett, mely dátum a kora középkorban I. Szent Sixtus (magyar nevén Sükösd) pápa ünnepe volt. A római katolikus liturgia erre a napra helyezte a bab- és borszentelést, melyet a pogány vinalia rustica szertartásának örökébe léptetett. A nándorfehérvári győzelem hőse, Kapisztrán Szent János révén a ferencesek sajátjuknak is tekintették az ünnepet; a magyar szalvatoriánus provincia a Tábor-hegyen megdicsőülő Salvator oltalmába helyezte magát. A Úr színeváltozásának napját 1493- ban az esztergomi tartományi zsinat parancsolt ünnep rangjára emelte. Az ünnep tisztelete viszonylag későn, csak a 17. század második felében kezd elterjedni és a 18. században válik általánosabbá, valószínűleg jezsuita hatásra. Ekkor kezdenek templomokat és kápolnákat szentelni az Úr színeváltozásának tiszteletére: Székelyföldön • Csíkvacsárcsi-i kápolna - 1711, • Menaság Újfalu-si kápolna - 18. század, • Szárhegy-i kápolna (a Sármányhegyen) - 1737 (?), • Alsócsernáton-i plébániatemplom - 1844 (Zámbler János építtette), • Görgényszentimre-i kápolna - 1730 (a Rákóczi-hegyen építették, a vár köveiből), • Iszló - az 1912-ben épült templom helyén 18. századi fából épített kápolna állott, • Nyikómalomfalv-i templom - 1809; Kárpát-medence területén • esztergomi egyházmegyében: Kúrál, Tornác, Tópatak, Urakvölgye; • szepesi egyházmegyében: Liszkófalva (1560) Jablonka (1787), Szepesófalu\ • kassai egyházmegyében: Lukácsfalva (1765), Legenye (1777), Magyarkrucsó (1814), Szedlice (1859), Héthárs (1837, kpna); • veszprémi egyházmegyében: Gölte (1715), Balatonhenye, Gálosfa; • szombathelyi egyházmegyében: Vép; • székesfehérvári egyházmegyében: Pusztazámor (1758), Pettend (kápolna); • pécsi egyházmegyében: Pécs (pálos templom, előző titulusa Szentháromság); • váci egyházmegyében: Irsa (1765), Penc, Pilis (1921); • kalocsai egyházmegyében: Csávoly (1783).12 A fentiekből kiderül tehát, hogy a Salvator-kápolna titulusa Hunyadi János nevéhez kapcsolható és ellentétben a közhiedelemmel, valamint néhány szerző véleményével,13 az ő személyét nem építtetőként kell figyelembe vennünk. Az Orbán Balázs által említett „négyeg kőlábakhoz illesztett deszkaoldalú alkotmány”14 utólagos meghosszabbítás, mely a 18. illetve a 19. század folyamán történhetett, és nem tartjuk valószínűnek, hogy egykorú legyen az 1678-as nyugati kiképzéssel. Ezen „deszka alkotmányt” az 1877-78-as restaurálási munkálatok során elbontották és kőfallal váltották ki, ezt a formáját őrzi jelenleg is. A temetkezések alapján megállapíthatjuk, hogy 1678-ban már állt a Passió- (Szenvedő Krisztus) kápolna is (közelebbi kézzelfogható keltező elem hiányában csak erre a megállapításra szorítkozhatunk), ugyanis a Salvator-kápolna l678-l680-as bővítése során bolygatott sírokat kegyeletből áthelyezték a Passió- (Szenvedő Krisztus) kápolnába. A Passió-kápol12 MKL, színeváltozás szócikk: http://lexikon.katolikus.hu/S/színeváltozás.html 13 P. BOROS 1995, 138.; LÉSTYÁN 1996, 192.; ORBÁN 1869, 1314 ORBÁN 1869, 13. 38
