Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
pót már titkolhatatlan lett, hogy ő viselős. Én a nem remélt dolog iránt kérdőre vontam alperest, megijedt s engemet azonnal otthagyott. ’4l Kutatásaink során egyetlen olyan esettel sem találkoztunk, amikor egy személy házasságra erőltetés okán többször vált volna. Viszont léteztek olyan egyének, esetünkben férfiak, akiket vagyoni avagy társadalmi helyeztük (lelkész) folytán többször vőlegénynek szemeltek ki, kapcsolatuk azonban sikertelen volt. A többször válókat a házassági törvényszék létrehozásától van lehetőségünk követni, mivel a peres iratok ekkortól tartalmazzák a születési bizonyítványt, mely alapján a személyek tévedés nélkül azonosíthatóak. Az 1868-1895 közötti időszakban 34 többszöri váláson áteső személyt találtunk, ebből 4 esetben (három esetben két alkalommal válik az illető, egy esetben pedig háromszor) minden válás erőltetett házasság alapján kéretett, a balszerencsés férfiúk minden esetben alperesek, az erőltetett lányok kérik a válást. Illetve felbukkant egy olyan eset, mikor az illető férfiú első válásakor erőltetés alapján kérte elválasztását, majd újraházasodását követően kiderült, hogy újdonsült nejét erőszakkal adták hozzá.42 A református egyház szemében az erőszakon alapuló házasság az egyik legnagyobb bűnként jelent meg, amelyet a család intézménye ellen el lehetett követni, hiszen a házastárs, az egyház, a társadalom félrevezetését jelentette, valamint hamis eskütételt Isten előtt. Éppen ezért az erőltetett házasságot minden erkölcsi alapot nélkülöző kapcsolatnak tekintették, a kapcsolatot azonnal semmisnek nyilvánították, a bűnös felet eklézsiakövetésre ítélték, az erőltető szülőt pénzbeli büntetés kifizetésére. Az egyház által bevezetett a házasságokat megelőző ellenőrzések ellenére a szülők akarata alapján kötött házasságok a 19. században is felbukkantak. Megjegyzendő, hogy ezt befolyásolta a tény, hogy a kiskorú, önálló gazdasággal még nem rendelkező házasságához szükséges volt a szülői beleegyezés. A házasságra erőltetések gazdasági érdekekre vezethetők vissza. A szülők beleszólása az utód életébe, annak irányítása a 19. században nem minősült negatív jelenségnek, valójában egy élettapasztalattal rendelkező személy azon igyekezetének tekinthető, hogy utóda jövőjét és saját öregkorát biztonságban tudja, anyagi javainak öröklését megoldja. A szülők akarata alapján kötött házasságok számának alakulása a század végén értékrendbeli módosulásokra, az életük kezdetén levő fiatalok önállósodási lehetőségeinek megváltozására, mentalitásbeli változásokra utal, mely a 20. század folyamán folytatódott sokkal gyorsabb ütemben. _______________ HÁZASSÁGRA ERŐLTETÉS ÉS CSALÁDBOMLÁS... Irodalom BÁRTH 1999 BŐD 1836 IMREH 1973 KOLUMBÁN 2009 Bárth János, Bálint Anna házassága, IN Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 28-43. Bőd Péter, Házassági törvényrajz vagy a házassági törvényekről való tanítás, Kolozsvár. Imreh István, A rendtartó székely falu, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. Kolumbán Zsuzsánna, A házasságok felbontásának joga és az erdélyi református egyház a 19. században, IN Mezey Barna-Nagy Janka Teodóra (Szerk.X/ogi néprajz - Jogi kultúrtörténet, Élte Eötvös Kiadó, Eötvös Loránd Tudományegyetem, [Budapest], 447-466. 41 UREL, Válóperes iratok, 1869/24. 42 Menyi János (ref. lelkész, szül. 1854) Válóperes iratok, 1882/14, 1893/28. Török Ferenc (szül. 1851, Kisgalambfalva) Válóperes iratok, 1876/15, 1879/5, 1880/10. Szécsi Mózes (szül, 1857, Agyagfalva) Válóperes iratok, 1877/4, 1879/33. Gombkötő Mózes (szül. I860, Kisgalambfalva) Válóperes iratok, 1883/35, 1885/16. Szőke János (szül. 1861, Rugonfalva) Válóperes iratok, 1890/14, 1892/27. 275
