Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
KOL UMBÁN ZSUZSANNA 6. Mostoha gyerekét rokonnak ígéri az apa, hogy a lánynak adandó örökség ne kerüljön ki a családból:- Kányádi Máté Annát 1862-ben a mostohaapa testvéréhez, Anna mostohabátyjához erőltette, hogy a jószág idegen kézre ne jusson.25 26 A férfiak esetében hasonló a helyzet, az események hátterében ugyancsak gazdasági okokat találunk: 1. Többgyerekes családban nőtt fel, nem örököl apja után vagy csak keveset, jó örökségnek elébe néző lányt keresnek neki:- apja kényszerítéséből vette el alperest, „mertpénzes és jószágos leány volt alperes. De semmiképp sem tudta legyőzni ellenszenvét irányába, s így látván ezt alperes elment tőle. Ezután is kényszerítette apja felperest, hogy vegye vissza alperest, de inkább világgá megy semmint azt tegye. ”27 2. Egyke fiú, ki apja gazdaságát örökli, jó gazdasszonyt remélnek mellé:- édesanyám kiszemelte őtet menyének, és javasolni kezdte nékem... "28 A férfiak és nők helyzete közt különbséget kell tenni: míg a nőknél valódi erőltetésről beszélünk, a férfiaknál inkább meggyőzésről. A szülők által használt eszközök, módszerek igen változatosak voltak. A győzködés szép szavakkal, ígérgetéssel, példálózással indult: meglásd a házasság után majd megszereted, a gazdaság megszeretteti majd veled, jó gazdaember, nagy jószága van, vele jól megélhetsz, majd megszereted. Az ígérgetés a szép hozományt, boldog és megbecsült életet, a példálózás a szülő esetében hajdan alkalmazott házasságra erőltetést és annak jó kimenetelét példázta. Ha az ifjú legény vagy leány csupán engedelmességre neveltetése alapján nem vetette alá magát szülei akaratának, a szülők keményebb eszközökhöz folyamodtak. Általában kitagadással, a kiházasítás megtagadásával fenyegetőztek, majd következett a verés. A verés mint nevelési eszköz elfogadott volt a 19. századi családokon belül mind a gyerekekkel, mind az asszonnyal szemben. Jellemző az Imreh István által közreadott faluközösségi határozatok közt 1826-ban Felsőrákoson felbukkanó eset, mikor az anyós menyével keletkezett konfliktusában a következőként magyarázza tettét: „az alperest mintfogadotts örökbevett gyermeke után való gyermekét úgy bocsátott vala bé házába és vagyonjába, az atyának pedig szabadfeleslő, engedetlen gyermekét megverni, de a gyermeknek semmi estre sem szabad szüleit még csak rossz szóval sem illetni”.29 30 A társadalom akkor fejezte ki rosszallását, ha a fenyítés az utcán történt, illetve elvetendőnek tartotta, ha viselős nőt vert a férje. Megjegyzendő, hogy a családon belüli agresszivitás is csak akkor minősült válóoknak, ha a társ, a családtagok életét veszélyeztette. 1869-ben egy nagykedei pár válóperében vallja egy tanú: „az apa dühbejött sJuliskát az öklével agyba-főbe verte, s a földre leteperte a szemem előtt. S ezen verést nemcsak egyszer, de többször is kikapta az apjától. Láttam azt is, hogy szegény Juliskát nemcsak az apja, de a testvérbátyja, János felpofozta s hajánál fogva földre ráncigálta, azért mert nem akarta megígérni, hogy Sándorhoz megy nőül. 1872-ben egy tanúvallomás alapján egy kecseti lányt a következőképpen bíztattak a férjez menetelre: menj hozzá Péterhez, mert látod, milyen jó gazda, mindene megvan, melyre Sári azt mondotta, nem kell a gazdasága, mert 25 UREL, 1882/7. 26 UREL, 1870/16. 27 UREL, 1888/15. 28 UREL, 1871/26. 29 IMREH 1973, 275. 30 UREL, Válóperes iratok, 1869/3. 272
