Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Szőcs János: Domokos Pál Péter és Csutak Vilmos levelezése (1929–1936)
DOMOKOS PÁL PÉTER ÉS CSUTAK VILMOS LEVELEZÉSE (1929-1936) Szőcs János Domokos Pál Péter (1901-1992) népzene- és néprajztudós, történész és művelődéstörténész Csíksomlyón született, ugyanott végzett 1919-ben tanítóképzőt. 1919 és 1922 között tanító Karcfalván, majd Vulkánban. Ezután kötelező katonai szolgálatot teljesít. 1923-tól 1926-ig a budapesti Polgári Tanárképző Főiskola hallgatója. Ezt követően a Csíkszeredái tanítóképző és gimnázium helyettes tanára. 1929 őszétől azonban, mivel a tanári oklevele budapesti, nem taníthat. Ekkor járt először a moldvai csángók között. Két év múlva a Kézdivásárhelyre áthelyezett tanítóképző tanára lehet, de 1933-ban végképp kitiltják a középiskolai oktatásból {„sub nici o condiţie’*). Gyergyóalfalu kántora lesz. 1936 elejétől az erdélyi római katolikus iskolahálózat titkára, gondnoka, majd tanfelügyelője. Később (1940-1944) a kolozsvári tanítóképző igazgatója. 1944 őszén Budapestre költözött. 1944-től 1949-ig a Közoktatási, később a Népjóléti Minisztérium tanácsosa. Ezután földműves, munkás, és végül újból tanár (1951-1961). A moldvai csángó-magyarok vándor apostola munkásságának tömör jellemzéséül felemlítjük, hogy a folyóiratokban közölt interjúkon kívül 141 cikke, fordítása, forráskiadványa, tankönyve és könyve látott napvilágot. Messze a legjelentősebb munkája A moldvai magyarság c. műve, amely eddig hat kiadást ért meg. 1937-ben kiadja Gróf Teleki József útinaplóját. 1940-ben ötven moldvai magyar népdal (Mert akkor az idő napkeletre fordult), továbbá az Adalékok Moldva történetéhez c. munka lát nyomdafestéket. Ez utóbbi a magyarra fordított Bandinus-kódexet tartalmazza. Később, 1953-ban Rezeda címmel 96 csángómagyar népdalt ad közre. Rajeczky Benjáminnál három kötetben közkinccsé teszik a moldvai magyarok népzenéjét ( Csángó népzene). Domokos Pál Péter az Agrártörténeti Szemle 1977-es, illetve az 1978-as évfolyamában, két részletben publikálja az általa 1934-ben, Bécsben felfedezett Gösseli-féle összeírást, amely Csíkszék és Háromszék 1703. évi gazdasági, adóügyi számbavétele. Kájoni János énekeskönyvét és Petrás Incze János tudósításait dolgozza fel és nyomtatja ki „...édes hazámnak akartam szolgálni” címmel (1979). Ugyancsak ő gondozta Kájoni másik munkáját, a Fekete könyv kiadását is. Márton Áron püspök életrajzát 1989-ben Rendületlenül címmel jelenteti meg.1 Benda Kálmán neves történész méltató sorait iktatjuk ide: „Domokos Pál Péter a moldvai magyarok múltjának és jelenének legjobb ismerője, aki néprajzi, népzenei és történelmi munkáival mindenkinél többet tett megismertetésükre, létük és helyzetük tudatosítására, s akinek munkásságát mindnyájan csak a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel illethetjük. ”2 A mintegy hetven éve keltezett és itt közlendő levelek nem a nagyközönségnek íródtak. A levelezőtársaknak információcserét jelentettek, a mindennapos ügyintézés eszközei voltak. Mégis ma az olvasó érdeklődését is felkelthetik, mert azok az emberek, akik papírra 1 HAJDÚ DEMETER 1992, 7, 17, 23, 31, 39-43; LÉNÁRT 2002, 128-130, 132-134; RMIL 1981, 418-419; SZŐCS 2001a, 2001b. 2 BENDA 1987,48. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 197-208. 197
