Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
SÁNDOR-ZSIGMOND IBOLYA Shuller Frigyes kalaposmester mellett, akiről tudjuk, hogy a századfordulón kalaposműhelyt vezetett Keresztáron,29 30 31 és akinek neve nem szerepel a kutatott levéltári anyagban, Déli János segesvári kalapos jelent meg a városban. 1909 és 1912 között három segédet fogadott, mindeniket 1-2 hónapos munkára, Fogaras, Kézdivásárhely és Nagyruszka (Zemplén megye) helységekből. Szabó Endre cukrászmester cukrászdája és kávéháza 1911-ben nyílt meg. 1913-1914-ben 3 segédje volt: Sopronból, valamint a Pest megyei Tiszaföldvárról és Jászkarajenőről, fiatal, 19-20 éves cukrászok, akik egyenként több mint félévet töltöttek a keresztúri cukrászatban. A vendéglősként feltüntetett Folkend Jánosnál is rövid ideig egy rimaszombati (Gömör-Kis- hont megye) cukrászsegéd volt alkalmazásban. A segesvári id. Walther Ferenc, aki mesterlevele szerint mészáros volt, alapította az 1900-as évek legelején azt a fél évszázadon át működő vendéglőt, amelynek első hivatásos pincérei a szentdemeteri Lukács János és a zilahi Lemhényi Gyula voltak. A 20. század eleji, nagyüzemű Török szövődét megelőző időkben egy takácsmester nevét találtam a segédkönyvekben. Érdekes módon, 1860-ban három takácsmestert jegyeztek az ipartársulatok megalakulásakor.^0 Kommert János 1892-1895 között brassói, segesvári és székelyudvarhelyi takácsokat alkalmazott rövid időszakokra. A szövés szinte minden háznál, a legtöbb családban mint háziipari tevékenység élt, ennek a fellendítésére Székely- keresztúron 1892-ben bentlakásos szövőiskolát is alapított az Udvarhely-megyei Iparfejlesztő Bizottság.^1 Székelykeresztúr egyetlen könyvnyomdájában és könyvkötészetében, kezdetben az aradi születésű Szabó Testvérek könyvnyomdája néven ismert, majd a segédből önállóvá lett Szabó Kálmánéban, 1904-1916 között 21 segéd dolgozott. Volt köztük könyvkötő, betűszedő, nyomdász, életkorukat tekintve többnyire fiatalok, 20 év körüliek, az ország legkülönbözőbb helységeiből: Pest, Csanád, Hajdú, Bács, Békés, Heves, Bereg, Máramaros, Kolozs megyékből, de akadt helybéli és környékbeli segéd is. Jellemző, hogy mindegyikük rövid ideig dolgozott a Szabó-féle nyomdában, de például a makói (Csanád megye), 1883-ban született Péntek László 1904 és 1909 között négy alkalommal dolgozott Keresztúron. Utolsó eltávozásakor az eltávozás okának beírták: „megnősült, eltávozott”. Egy-egy mestere volt a kötélverő és szappanos szakmáknak, ez utóbbit az izraelita vallá- súak űzték, de izraelita segédeket fellelhetünk a cipészek, szabók, bádogosok között is. Az ipartársulatok korábbi irataiból (1860-1890 közötti évekből) ismeretesek olyan Keresztúron meglévő iparágak, amelyekre a tanulmányozott időszakban nem találtam mester említését (pl. nyerges, szíjgyártó, szűcs, kocsifényező), ugyanígy a későbbi, az 1920-as évekbeli segédkönyvekben találkozunk először órás, fényképész, kárpitos, bélyegzőkészítő, kefekötő, kelmefestő, faesztergályos, kádár mesterek neveivel. Mivel a kutatás célja csak a segédkönyvek adatainak részleges feldolgozása volt, nem tükrözi a korszak keresztúri iparosainak valós számát és arányát, ugyanis más forrásokból ismerünk számos olyan keresztúri szakmabelit, akiket nem találtam a levéltári anyagban. Az adatok további vizsgálata és újabb levéltári adatok gyűjtése hozzájárulnak a keresztúri kisvállalkozások feltérképezéséhez. Ezt azért is érdemes folytatni, mert sok olyan részletre rávilágítanak, amit más forrásokból nem érünk el. A nyomtatványokra felvezetett, hivatalos adatok és bejegyzések mögött értékelhetőek az iparosműhelyekben adott korszakban érvényre jutó működési szabályok és szakmai jellegzetességek, amelyek meghatározták a mesterek és segédek életkörülményeit és szokásrendszerüket. 29 „elsőrendű mester” (SZÉKELYKERESZTÚR 1916). 30 ITJK 1860. 31 DANIEL 1879. 188
