Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
MESTEREK ÉS SEGÉDEIK A cipészek az iparág rangosabb csoportját képezték. Volt, aki újságban közzétett hirdetéseiben elsősorban a polgári lakosságot szólította meg, „finom úri és női” cipőire hívta fel a figyelmet. Ilyen cipész volt Telman Imre, akinek műhelyében a folyamatosan alkalmazásban tartott keresztúri idősebb segédek mellett, egymást váltották az erdélyi Maros-Torda, Szilágy, Háromszék, Kolozs, Hunyad vármegyékből, de a távolabbi Somogy, Komárom, Vas, Pest megyékből jött cipészek is. Telman Imrének 1891 és 1904 között 58 cipészsegéd fordult meg a műhelyében, kik közül kevesen töltöttek itt többet egy évnél, életkoruk 20 év körül mozgott, mindez szintén a vándorlás számlájára írható. Az első, mesterségen alpuló keresztúri társulás a cipészek körében figyelhető meg: 1899-ben létrejött az ELSŐ CIPÉSZTÁRSASÁG, Fazakas Károly és Györfi András vállalkozása, amely 1903-tól „FAZAKAS ÉS GYÖRFI CIPÉSZTÁRSULAT” néven működött egészen az első világháborúig. Székelykeresztúri és Erdély távolabbi vidékeiről származó segédeknek egyaránt biztosítottak munkát. A társulásra a szabók körében is van példa: Simó Károly és Társa 1906-ban társultak, a társ 1911-ben kivált. Nagy Fr. Mózes és Horváth József 1900-ban „MÉSZÁROS TÁRSASÁG”-ot alapítottak, de hamarosan szétváltak és önállóan, külön segédekkel dolgoztak. Volt olyan önálló mester, aki iparengedélyét feladta és segédnek szegődött más műhelybe. A nagy konkurenciával rendelkező cipészszakmából Kovács Dénes mester neve említhető, aki 1886-1891 között segédként dolgozott, majd az 1891-1894 közötti időre önállósult, míg 1894-ben vállalkozását megszüntetve, Baka János műhelyében darabszámra dolgozva mint segéd nyert alkalmazást. Az építővállalkozók közül „BENKŐ ÉS TÁRSAI” név alatt Benkő-Babacsek-Gonda egyesítették erejüket 1904-1907 között, majd 1908-tól 1910-ig Szabó Sándor és Minik Károly kőműves és ácsmesterek társultak, ekkor Minik kilépett a vállalkozásból, „SZÉCSÉNYI ÉS MINIK” néven 1911-ben Szécsényi János Csongrád megyei ácsmester-építővállalkozóval társult. Szécsényi számos földijét, kecskeméti, mindszenti, hódmezővásárhelyi segédeket hozott magával, de szép számban alkalmazott helyi kőműveseket és ácsokat a 20. század elején folyó nagyobb keresztúri építkezéseken.28 Társulásként említhető meg a segesvári Karrész Testvérek (János és Samu) keresztúri műmalma, amelyet későbben „REGINA GŐZMALOM”-ra kereszteltek, és számos idegenből (Szabolcs, Csongrád, Brassó, Arad megyékből) jött molnár, gépész és kazánfűtő talált náluk munkát. A Székelykeresztúron több évszázados hagyománnyal rendelkező fazekasmesterséget csekély számú mester képviselte ebben az időszakban. A fazekasok inkább a családban dolgoztak, általában ketten-hárman, nem tartottak sok segédet. A mesterek közül kiemelkednek a Varga Nagy család képviselői, Varga Nagy József és id. Varga Nagy Péter testvérek, valamint fiaik Varga Nagy Lajos, és ifj.Varga Nagy Péter. Ifjabb Péter és Lajos éveken át mint segédek dolgoztak Józsefnél és idősebb Péternél, majd mindkettő önállósodott. A kéményseprők az idősebb korosztályt képviselték, átlagéletkoruk 30-40 év közötti volt. Szinte mindannyian a történelmi Magyarország távolabbi vidékeiről (Zemplén, Bács-Bod- rog, Szepes, Jász-Nagykun-Szolnok, Pet-Pilis-Kiskun, Szabolcs, Horvátország) keresték fel városunkat, némelyikük több évben is eljött, és általában 4-6 hetet időzött itt, amíg munka volt. Széleskörű vándorlásukat mutatja, hogy előző munkaállomásaikként szülőhelyüktől távoli helyek vannak feltüntetve: Szabadka, Hódmezővásárhely, Nagyszeben, Szamosújvár. Elges Vilmos az első hivatásos pékmester Székelykeresztúron, akinek péksége a lassan polgárosuló kisváros egyik velejárója volt. 1896-ban nagyszebeni és erzsébetvárosi segédekkel működött. 1900-tól a sütődét átvette Mantsch Benjámin pék, akinek segédei valamennyi28 A 20. század második évtizedének elején épültek a tanítóképző intézet és az unitárius gimnázium új épületei. A tanítóképző intézet Robelly Aladár szegedi építész-vállalkozó által vezetett 1910 -12-es építési munkálatain zömével szegedi és Csongrád megyei kőművesek, ácsok, szobafestők dolgoztak, de helyiek is jelentős számban alkalmaztattak. 183
