Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
SÁNDOR-ZSIGMOND IBOLYA ÖZV. VOLF JÓZSEFNÉ TÍMÁRSEGÉDEI Valter István 1879 Fogaras 1890.1.2,-1890.VII.30 Rothmann Mihály 1875 Szentágota 1893.IX.18.-1894.II.25. Roth Heinrich 1876 Kőhalom 1893.VIII.22.-1894.II.21. Lenhard Vilmos 1870 Berethalom 1891.1.13—1892.1.19. Volf János (a mester fia) 1871 Székelykeresztúr 1889-től folyamatosan Moster János 1876 Szászrégen 1894.XII.1.-1895.III.il. Szvoboda Antal 1874 Zágon 1894.XIL1.-1895.IIL4.; 1895.III.6.-1895.IX.22. Bertheller Arnold 1878 Szászrégen 1895.III.7— 1895.IV.5. Zsula Miklós 1872 Gyulafehérvár 1895.III.28.-1895.IV.25. Schuster János 1874 Szentágota 1895.1.15—1895.VII.2. Nagy Tivadar 1875 Székelykeresztúr 1895.IV.24.-1895.VIII.22; 1895.XI.20.-1896.1.8. SzabóJános 1875 Székelykeresztúr 1895.VII.7-től folyamatosan TrokánJenő 1875 Csíkkarcfalva 1895.IX.22.-1895.IX.25.; 1895.X.6,-1895.XII.15.; 1896.IL9-1896.VI.25. Szabó Károly 1875 Székelykeresztúr 1895.IX.22.-1896.L3. Hirsch Lázár 1870 Nagyenyed 1895.X.7.-1896.1.3. Gáspár Albert 1875 Székelyudvarhely 1896.II.9 -1896.111.6. Amlacher Frigyes 1839 Szászváros 1894.VIII.23—1897.V.16. Joachim Ferencz 1875 Csíkpálfalva 1896.IX.1 —1897.II.4. Szabó Lajos 1853 Székelykeresztúr 1892.V.10—1892.VI.26. Deák Ferencz 1867 Zilah 1892.VII.1 —1892.X.20. A legnagyobb létszámban képviselt csizmadiák és cipészek között mindig is megfigyelhető volt egy jól elhatárolható rétegződés. Legtöbben a csizmadiák voltak és általában 1-2 segéddel dolgoztak. Csekély számú olyan mester volt, aki egyidőben 4-5 segédet tartott, ilyen főként akkor fordult elő, amikor a nagyobb rendelések esetén alkalmazott a mester több segédet, akiknek bérezése darabszámra történt.27 Legtöbbször azonban kialkudott hetibér, havidíj ellenében dolgoztak. A felfogadott segédek többnyire helybéliek, vagy a környékbeli falvakból valók voltak. Többen voltak az évtizedeken át egymagukban dolgozó csizmadiák. Ezen iparágnak a legalsó lépcsőfokán álltak a „lábbelikészítők” és „lábbelijavítók”, akik a legszegényebb népréteg lábravalóit készítették, javították, és ők maguk is szegény sorban éltek. 27 1915-ben a hadsereg szükségleteire Bakó Lajos és Társai cég Székelykeresztúron 596 pár katonai bakancs elkészítésére kapott megrendelést. (Jegyzőkönyv a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara 1915. évi február hó 19-én tartott rendes közgyűléséről.) SÁNDOR-ZSIGMOND 2005, 109. 182
