Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
SÁNDOR-ZSIGMOND IBOLYA Kötélverő 2 segéd Erdélyi 19 90% Keresztúri 2 100% Távolabbi 1 5% Lakatos 30 segéd Szabó 104 segéd Keresztúri 6 20% Keresztúri 20 19% Környékbeli 6 20% Környékbeli 19 18% Erdélyi 17 44% Erdélyi 57 55% Távolabbi 5 16% Távolabbi 7 8% Mészáros 23 segéd Szappanos 2 segéd Keresztúri 8 34% Keresztúri 1 50% Környékbeli 5 21 % Erdélyi 1 50% Erdélyi 8 34% Szitás: 3 segéd Távolabbi 1 11 % Keresztúri: 1 33% Molnár 12 segéd Erdélyi 2 66% Keresztúri 1 8% Takács 4 Környékbeli 2 17% Erdélyi 4 100% Erdélyi 5 42 % Tímár 33 segéd Távolabbi 4 33% Keresztúri 11 33% Nyomdász 23 segéd KörnyékbeliKeresztúri 2 6% Erdélyi 21 67% Környékbeli 1 4% TávolabbiErdélyi 12 52% Vendéglős 4 segéd Távolabbi 8 38% Keresztúri 1 25% Pék 21 segéd Erdélyi 2 50% Keresztúri 1 5% Távolabbi 1 25 % Környékbeli■ A segédkönyvi adatok összegzése A segédkönyvek adatai alapján végzett számítások jónéhány, eddig megválaszolatlan kérdésre adnak választ. A 19. század végén és 20. század elején a Székelykeresztúron dolgozó segédek javarészt helyi vagy környékbeli iparosok voltak, olyanok, akik önerőből nem tudtak saját vállalkozást indítani, ezért a jól vagy jobbacskán menő, keresztúri mértékkel mérve tehetősnek mondható mesterek műhelyébe szegődtek akár évekre is. Találkoztam olyan helybéli, akár éveken át segédként feltüntetett személyekkel, akik később mint önálló mesterek dolgoztak és alkalmaztak segédeket. Sok esetben, ahol az alkalmazás nem volt folyamatos, megfigyeltem, hogy egy-egy segéd visszatért ugyanabba műhelybe, ami annak a jele, hogy nem mindig volt elegendő munka, segédet csak nagyobb munkák, rendelések esetén alkalmaztak a munkáltatók. Jó példát adnak erre az építővállalkozók: a tavasztól-késő őszig terjedő időszakban alkalmaztak segédeket, gyakran ugyanazon a napon érkeztek, ugyanazon helységből, és ugyanazon a napon távoztak. Ez főként az idegenből érkező segédekre jellemző. 1910-1911-ben a székelykeresztúri állami tanítóképző új épületének építését Robelly Aladár építővállalkozó vezette, nagyrészt a magával hozott emberekkel (48 ács- és kőművessegéd) dolgozott, zömükben Csongrád, Békés, Tolna, Bács-Bodrog megyékből, de volt aki Bácskából, Horvátországból vagy a Felvidékről (Liptó vármegye) származott. Ezek mellett alkalmazott helybéli, vagy a környékbeli falvakból (Szentábrahám, Betfalva) kisegítőket, napszámosokat. Az egyes mestereknél megszakításokkal dolgozó segéd, amint tehette, más műhelybe szegődött, nem maradt kereset nélkül addig sem, amíg előző mestere vissza nem hívta. Nagyon sok esetben tapasztalható ez a mestertől-mesterhez vándorlás. íme néhány példa: 180
