Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
SÁNDOR-ZSIGMOND IBOLYA saimból szerzett, munkakönyvek által szolgáltatott információkat összesítem. A képesített iparosok számát tekintve, a nagyságrendi eltérések abból adódnak, hogy az ugyanazon időben jegyzett különböző források nagyon eltérő információkat szolgáltatnak, pontatlanságuk és hiányosságuk folytán igen nehéz hűen számszerűsíteni a korszak iparos társadalmát. Az 1900-as évi népszámlálás eredménye Székelykeresztúron 3410 lélek volt, ebből a nyilvántartásba vett, önállóan dolgozó, műhellyel rendelkező iparosmesterek száma az alábbiak szerint oszlott meg a különböző mesterségekben: 1900 Csizmadia 47 Szabó 10 Cipész 17 Fazekas 10 Asztalos 11 Egyéb 56 Összesen 151 mester A mesterek mellett legalább 184 segédet is jegyeztek, akiknek száma 1910-re növekedett, ami a város iparosodásának fejlődését jelzi, ám az ipar jellegében megnyilvánuló lényeges változásokat nem hozott. A számszerű növekedés inkább arra utal, hogy a legtöbb iparos mint segéd vagy alkalmazott volt kénytelen dolgozni, olykor egész életén át, mert önállósulni, elsősorban az anyagiak hiánya miatt, képtelen volt. Iparunk továbbra sem termelő, hanem szolgáltató jellegű maradt. Erre utal a vállalatok nagyságrendi megoszlása is: 1900 1910 Segéd nélkül működő vállalkozás 139 127 Egy segéddel 50 54 Két segéddel 18 7 3-5 segéddel 17 21 6-10 segéddel 4 6 Az ipar szerkezetében a fejlődési irány a több munkással dolgozó vállalatok felé mutat. 1900-ban 9,2 %-ot tett ki azoknak a műhelyeknek az aránya, amelyekben 3 alkalmazottnál több működött, 1910-ben ezek 12 %-ot jelentettek. Ugyanakkor csökkent a segéd nélkül és az egy segéddel dolgozó vállalatok aránya. Ezek a változások azonban még elenyészőek voltak ahhoz, hogy az ipari tevékenységben a nagyobb műhelyek súlya érezhető befolyást gyakoroljon a termelésre, illetve, hogy a község iparának árutermelő jelleget adhasson. Ezért volt az, hogy a keresztúri iparosok egy része mesterségét inkább csak télen űzte, nyáron pedig földműveléssel foglalkozott. Több iparos vállalt kisegítő foglalkozást, az irodaszolgai teendőket nagyrészt ők látták el, és csak a hivatalos órák letelte után vették kezükbe mesterségük szerszámát. Mindezeknek ellenére Székelyudvarhely mellett Székelykeresztúr volt a megye iparilag legfejlettebb helysége, jóllehet a lakosság számszerinti nagyságrendben a megye községei között a harmadik helyen állt Korond és Zetelaka után. A járás iparosainak 90,5 %-a Székelykeresztúron összpontosult. Az ipari tevékenységben legnagyobb szerepe a ruházati iparnak volt. 1900-ban 159 személyt foglalkoztatott, közel felét a keresztúri iparosságnak. Ezt követte a faipar 39 iparossal, a vendéglátóipar 33 iparossal és az élelmiszeripar 31-es létszámmal. 1910-ben is a 176
