Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Pál Judit: Az utolsó székelyföldi királybírák és az első főispánok
AZ UTOLSÓ SZÉKEL YFÖLDIKIRÁL YBÍRÁK ÉS AZ ELSŐ FŐISPÁNOK négyen 1861-ben már betöltötték a főkirálybírói hivatalt, 1862-ben azonban tiltakozásul lemondtak, így a kiegyezés után megvolt a kellő legitimitásuk. Hárman ugyanakkor képviselők is voltak: Mikó Mihály mellett Kálnoky és Béldi is a pesti parlamentben képviselték széküket. A régi/új főkirálybírák közül négyen katolikusok voltak, egy pedig unitárius (Daniel). Utóbbi esetében lényeges szempont volt a felekezet is. Erdélyben ugyan már 1848-ban eltörölték a „három nemzet és négy bevett vallás” rendszerét, de ennek ellenére még a kiegyezés után is egy ideig tekintettel voltak a különböző nemzetiségek és felekezetek a lehetőségekhez képest arányos képviseletére. Dániel Gábor visszaemlékezéseiben leírta, hogy 1861 februárjában bálban voltak, amikor Nagy Elek főkormányszéki tanácsostól levelet kapott. Nagy Elek, aki maga is unitárius volt, figyelmeztette, hogy Udvarhelyszékre unitárius főkirálybírót akarnak ajánlani: „önnek kell szóba jönnie, mind előkelő állásánál, mind pedig azon tekintély és közbecsülésnélfogva, melyet a székelyek s kiválóan vallás sorsosa- ink előtt kivívni sikerült”?'2 A főkirálybírák mind nemesek voltak, de az ötből csak egy (gr. Kálnoky Dénes háromszéki főkirálybíró) volt arisztokrata, egy pedig (Dániel Gábor udvarhelyszéki főkirálybíró) jóval később, halála előtt kapott bárói címet. Amúgy felesége br. Räuber Mária volt. Béldinek úgyszintén anyja és felesége is arisztokrata volt (anyja br. Bornemisza Anna, felesége pedig gr. Nemes Rozália). Dániel apja is a legmagasabb hivatalokat töltötte be: Felső-Fehér vármegye adminisztrátora, illetve a Királyi Tábla ülnöke volt; Béldi apja pedig guberniumi tanácsos volt. Mikó Antal esetében nem tudjuk, hogy egy azonos nevű guberniumi titkár az apja volt-e vagy sem. Bár Kálnoky Dénes apja nem viselt hivatalt, ősei között azonban szép számmal találunk olyanokat, akik vagy a katonai vagy a közigazgatási pályán tűntek ki. A család 1697-ben kapta a grófi rangot, Kálnoky Sámuel erdélyi udvari kancellár révén. A főkirálybírák iskolázása illeszkedik a kor elvárásaihoz. A főtisztek karrierjéhez ekkor még nem kellett egyetemi tanulmány, elég volt - ezt viszont elvárták - valamelyik erdélyi nagymúltú felekezeti iskola elvégzése (beleértve a jogi tanfolyamot is), majd ennek megkoronázásaként Marosvásárhelyen a Királyi Táblán letöltött joggyakorlat és ügyvédi vizsga. Mikó Mihály a gyergyóalfalvi falusi iskola után Csíksomlyón, majd Kolozsvárt a királyi líceumban folytatta tanulmányait. Végül 1839-ben a Királyi Táblán ügyvédi vizsgát tett. Ugyancsak a királyi líceumba járt korábban Mikó Antal is, ő 1823-ben végezte a jogi tanfolyamot. A szintén katolikus Kálnoky tanulmányait valószínűleg Kantán kezdte, majd 1829- -32 között a bécsi elitképző intézetnek a Theresianumnak volt növendéke. Hazatérve a kolozsvári királyi líceum jogi tanfolyamát is elvégezte. Szintén rendhagyó Béldi Gergely aranyosszéki főkirálybíró iskolai pályája: ő a kolozsvári líceum után egy évig (1832) a bécsi konzuli akadémiára járt. Dániel a kolozsvári unitárius kollégium diákja volt, 1844-ben (más adat szerint 1845-ben) tett jogi vizsgát. Béldi Gergely kivételével karrierjük visszanyúlt a reformkorra. Főtiszt 1848 előtt csak gr. Kálnoky Dénes háromszéki főkirálybíró volt, aki miklósvárszéki királybíróként kezdte karrierjét az 1830-as évek végén, 1847-től pedig Felső-Fehér vármegye főispánjává nevezték ki. 1848-ban az „elcsapandó” főispánok között volt. Azt rótták fel neki, hogy míg korábban az ellenzékhez tartozott, később „hivatalaikért köpönyeget fordítottak, s a jó ügynek mérges ellenségeivé váltak”, sőt Kálnoky egyenesen „főkolompos” volt.25 A hivataltól visszavonulva azonban állítólag jobbágyai megválasztották nemzetőr parancsnoknak. Az ’50-es években a közélettől visszavonult, részben utazással töltötte idejét - Afrikában is járt oroszlánvadászaton -, részben pedig irodalmi téren próbálkozott, álnéven több írása (regény, útleírás) is megjelent. A politikai életbe 1861-ben kapcsolódott ismét be, amikor háromszéki főkirály- 22 23 22 DANIEL, 1-2. 23 STIPTA 1995, 51. 149
