Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Pál Judit: Az utolsó székelyföldi királybírák és az első főispánok
AZ UTOLSÓ SZÉKELYFÖLDI KIRÁLYBÍRÁK ÉS AZ ELSŐ FŐISPÁNOK Pál Judit ■ A székely székek átalakulása a 19. század közepén A székely székek szerkezete és hatásköre - az erdélyi vármegyékhez hasonlóan - az idők folyamán alapvető változásokon esett át. Az első nagy megrázkódtatás II. József idejére esett, amikor az uralkodó felszámolta Erdély hagyományos közigazgatási beosztását, és a három politikai nemzet sajátos térbeli elkülönülésére való tekintet nélkül új, egységes közigazgatást vezetett be. Ez azonban nem volt hosszas életű, az 1791 :XII. te. visszaállította a Székelyföldön is a II. József előtti állapotokat. A székek voltak a törvények és a Főkormányszék rendeletéinek végrehajtói, választották az országgyűlési követeket és ellátták utasítással, jogszabályokat alkottak stb. A közigazgatás mellett bírósági feladatokat is elláttak. Talán az egyetlen lényeges különbség az volt az erdélyi vármegyék és a székely székek között, hogy a székekben a tisztviselők választását szabadon, a főtiszt ajánlása nélkül ejtették meg. Amúgy a főtisztek esetében a szavazattöbbséget nyert három alkalmas személy nevét (a bevett felekezetek közül) a Főkormányszék útján az uralkodó elé terjesztették fel; ezek közül nevezte ki az uralkodó a főispánokat, illetve főkirálybírákat. A vármegyékkel ellentétben a székely székekben 1848 előtt vita tárgyát képezte, hogy kik vehetnek részt a széki közgyűlésen. A székely szabadság elmélete és gyakorlata között ugyanis nagy hézag tátongott, és a reformkor egyik fő követelése a katonarendű és más szabad székelyek részvételi joga volt a közgyűléseken.1 Erdélyben 1848 előtt a reformkezdeményezések jóval kisebb teret kaptak, mint Magyarországon.2 A közigazgatás átszervezésének kérdése ugyan már az 1791-92. évi országgyűlésen felvetődött, de ekkor - akárcsak 1811-ben - az országos bizottság munkálatai megrekedtek a javaslatok szintjén. Az 1840-es években komolyabban fogtak a kérdés megoldásához. Az erdélyi közigazgatási beosztás célszerűtlenségét mindenki belátta, a rendezést azonban Erdély politikai nációk szerinti felosztása nehezítette. Erdély törvényhatóságainak kiterjedése nagy aránytalanságokat mutatott: voltak nagyobb vármegyék, de a szász székek többsége vagy a kis székely szék, Aranyosszék aránytalanul kisméretű volt. Az 1841 -43. évi országgyűlés ún. systhematica deputatiót (rendszeres bizottságot) rendelt ki, amely egy tervezetet dolgozott ki „Erdély területének célszerűbb politicalfelosztásáról". A tervezet az 1847. évi országgyűlésre készült el, de végül is nem lett gyakorlati következménye.3 4 A tervezet szerint a székely székekre nézve legfontosabb változás az lett volna, hogy Felső-Fehér vármegye egyes részeit Háromszékbe olvasztották volna be, amely Bardóc fiúszék bekebelezése után 2 részre oszlott volna: Alsó- és Felső-Háromszékre.1 1 PÁL-ANTAL 2002, 170-177. 2 PÁL 2008a. 3 KŐVÁRI 1866, 230-231. 4 KŐVÁRI 1866, 186-187. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 143-154. 145
