Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Régészet - Botár István: Falvak, szegek, tízesek. Megjegyzések Csík középkori településtörténetének kérdésköréhez
FALVAK, SZEGEK, TÍZESEK MEGJEGYZÉSEK CSÍK KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSKÖRÉHEZ Botár István Csík középkori településtörténetének vizsgálata során megkerülhetetlen feladat a több, egymástól elkülönült részből álló települések kérdése. Csík középkori településtörténeti kérdéseivel bajlódva, elég hamar találkoztam azzal a problémával, hogy mikor mit tekinthetünk önálló falunak, ennek mi a viszonya a tízesekkel. A régészeti adatok, a helynevek és a filiális viszonyok alapján már korábban arra jutottam, hogy a középkorban jóval több településsel kell számolni Csík területén, mint amennyit ma a köztudat önálló faluként ismer,1 de e kérdésben sokáig nehezen értelmezhető volt a tízesek szerepe a településtörténeti folyamatokban. A bizonytalanságokat két nemrégiben megjelent kitűnő munka adatai segítettek meghaladni. Szabó T. Attila Csíkra is vonatkozó történeti helynévgyűjteménye és Bárth János csíkszentgyörgyi tízesekről szóló kötete.2 3 Az alábbi gondolatokkal e két tudós munkássága előtt kívánok tisztelegni. A néprajzi irodalomban a klasszikus falumorfológia szerint az egymástól elhatárolódó, de egy közigazgatási keretbe tartozó kis házcsoportokból álló település együtteseket szeges, vagy szeres településnek nevezik.^ Ez a faluforma Csíkban meglehetősen gyakori, és nem csak a helytörténeti, de a szakirodalom is többnyire a tízesek kérdéséhez kapcsolta. Az alapvető nehézséget a terminológiai és a fogalmi zűrzavar okozza. Ezen nem segít a helytörténeti irodalom érthető, de meglehetősen makacs szándéka, amely minden áron a tízes régi, archaikus voltát kívánta igazolni, anélkül azonban, hogy minden esetben tisztázta volna, hogy mit is ért tulajdonképpen a kifejezésen.4 így aztán több, egymáshoz nem kapcsolódó tömbökből álló települési forma, a hadi beosztás, az adminisztrációs egység (legyen az gazdasági, társadalmi vagy egyéb), olykor falurész és a filiális települések esetében egyaránt alkalmazták a tízes elnevezést, ami óhatatlanul kavarodáshoz vezetett. A magyar településhálózat alapegysége a falu. így szerepelnek a települések már Szent István törvényeiben is, nincs indokunk arra gondolni, hogy bármikor és bárhogyan is történt Csík magyar betelepülése, ez itt ne így lett volna. Csík első középkori falvait azokban a lelőhelyekben kereshetjük, melyek nyomait több helyen kimutatta a régészeti kutatás. Ezek a szórt, viszonylag kis leletsűrűséget mutató lelőhelyek az Árpád-kor eleji általános faluképnek felelnek meg, nagy térben lazán szétszóródó házak, közöttük művelt területek, utcahálózat és különösebb „településrendezési” szervezettség nélkül. A vadtalajváltó gazdálkodás eredményeként e telepek még gyakran változtatták helyüket azzal, hogy a kimerült szántóföldek mellől egyszerűen elköltöztek, és új területeket törtek fel. Aligha véletlen tehát, hogy e korai 11-12. századi lelőhelyek nem igazodnak a mai falvakhoz, az akkori településhálózat nem közvetlen előzménye a mainak. 1 BOTÁR 2001, 127-129. 2 SZABÓ T. 2006, BÁRTH 2007. 3 BÁRTH 1996, 199-201, BÁRTH 1997, 50. 4 Kutatástörténeti áttekintéshez lásd BÁRTH 1997, 50-76, AMBRUS 2010, 9-16. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 11-26. 11
