Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - György Béla: Adalékok a két világháború közötti székely autonómia kérdéséhez
ADALÉKOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZÉKELY AUTONÓMIA KÉRDÉSÉHEZ György Béla Az első világháborút követő történelmi helyzetben, majd a háborút lezáró békeszerződések során Erdélyt elszakították Magyarországtól, és Romániához csatolták, amelynek következtében az itteni magyarságnak egészen új államkeretbe kellett beilleszkednie. A kisebbségi magyarság az erdélyi kérdés megoldását - a gyulafehérvári határozatok,1 valamint a párizsi kisebbségi szerződés2 alapján - az autonómia által remélte megnyugtatóan rendezni, és a kezdetektől fogva próbálta kiépíteni a maga kisebbségi intézményeit. A székely autonómia kérdésének egyre gyarapodó irodalma van. Lipcsey Ildikó tanulmánykötete vázlatos összefoglalója a korszak tervezeteinek,3 Szarka László4 és Hévízi Józsa5 az autonómia típusokat tipologizálta. Az előzőeknél teljesebb összefoglalókat közölt Bárdi Nándor.6 A témát kisebb közlemények, szakdolgozatok és nagyszámú újságcikkek gyarapították, amelyekre itt nem térünk ki. Tanulmányunk a két világháború közötti időszak székely autonómia témaköréhez szolgál adalékokkal, az 1920-as évek végéről, valamint az 1930-as években történt eseményekkel. A kisebbségi élet kezdeti politikai passzivitását a későbbi politikai tevékenység évei követték, politikai szervezetek, pártok alakultak. Még a Magyar Szövetség idején a magyar autonómia vázlatát Jósika Sámuel elnök kérésére Grandpierre Emil alelnök maga készítette el. Annak alapja a két, többségében magyarok lakta terület, a Székelyföld és a partiumi rész, Bánffyhunyadon, Hidalmáson és Zilahon át összekötve, 70 %-ban magyar többségű terület lett volna. Szerinte a magyar, mint kisebbségi pártra nézve a nemzeti autonómián túlmenő egész Erdélyre vonatkozó területi autonómia követelése veszélyes lett volna, tehát csak akkor lett volna támogatható, ha azt egy román párt tűzte volna zászlójára.7 Kétévi politikai küzdelem, valamint a korai szerveződések után, 1922. december 28-án megalapították az egységes, romániai Országos Magyar Pártot (továbbiakban OMP). Az alakuló közgyűlésen elfogadott (később módosított) program alapján a párt követelte „a nemzeti kisebbségek közjogi alanyiságának az alkotmányban való elismerését, és az elismerés szükségképpeni következményeként a nemzeti autonómiát”.8 1 1. cikk: “Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. ’’ MIKÓ 1941, 265. 2 11. cikk: “Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen. ” MIKÓ 1941, 270. 3 LIPCSEY 1990, 17-33. 4 SZARKA 1995, 250-254. 5 hévízi 2001. 6 BÁRDI 1999, 29-113. Ő maga írta Feljegyzéseiben. A magyar autonómia vázlata. [Gépirat] 8 p. BGYH. Lásd még: BÁRDI 1999, 166-168. 8 Szerv. Szab. Ügyv. Szab. 1924, 24. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 105-120. 105
