Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Régészet - Tóth Boglárka: A gyergyószárhegyi római katolikus pélbániatemplom tornyának és főoltárának dendrokronológiai vizsgálata
TÓTH BOGLÁRKA A kilenc tölgyminta kettő kivételével tartalmazott szíjácshoz tartozó évgyűrűt (három esetben maradt meg a teljes szíjács, 13,17 és 17 évgyűrűvel - 6. ábra). Ebből azt lehet megállapítani, hogy a tölgygerendák megmunkálása során nem törekedtek a fa élő, és ez által könnyebben károsodó külső részének teljes eltávolítására. A 2. emeleten lévő északi és nyugati lőrés feletti teherkiváltó gerendákból vett egy-egy minta {12. és 13■ minta) kevés évgyűrűt tartalmazott (28 illetve 29 évgyűrűt), ezért nem alkalmasak dendrokronológiai elemzésre. Az elemzésre alkalmas minták közül egyetlen tartalmazza a fa teljes évgyűrűsorát - a béltől a kéregig -, a 172 éves 10. szilfa-minta. Tapasztalataink szerint épületfaként felhasznált szilfáknál ez átlagos életkor. A többi mintánál a megmunkálásból, illetve a mintavételből adódóan hiányzik a kéreg felőli, vagy a bél felőli rész, több esetben mindkettő, így csak hozzávetőlegesen állapítható meg a fák életkora. A lucfenyő mintákon 48-90 évgyűrűt lehetett megszámolni, így azok átlagos, 60-110 év körüli fákból származhatnak. A jegenyefenyő minták szintén átlagos korú, 60-80 éves fákból származnak. A toronyból származó tölgyfa-mintákon legkevesebb 62 és legtöbb 135 évgyűrűt lehetett megszámolni, tehát kivágtak átlagos korú, 80-90 év körüli és idősebb, 160 év körüli fákat is az építkezéshez. Nem meglepő, hogy a torony 2. emeletén lévő lőrések fölé fiatal fákból készített gerendákat építettek be, hiszen ezek legfeljebb egy-másfél méteres fesztávot kellett áthidaljanak {12. és 13■ minta'). A főoltár hátulsó oszlopaihoz két 70 év körüli tölgyfát használtak fel. A faminták évgyűrűinek sorát 1/100 mm pontosságú mérőasztal segítségével mérjük le. Az így kapott adatsorokat a számítógép diagramon egy-egy görbe formájában jeleníti meg. Az azonos fafajhoz tartozó minták egymással való összehasonlítását - a görbék kinyomtatásával, világítóasztalnál - vizuálisan is és számítógépes program segítségével is elvégezzük. Az összehasonlítás során tudhatjuk meg, mely mintáknak van közös szakasza, vagyis melyek az egykorú minták. A torony gerendáiból vett, dendrokronológiailag elemezhető hat tölgyminta mind egykorú, így meghatározható az egymáshoz viszonyított időrendjük {5-9. és 11. minta). A tölgyfa oltároszlopokból vett két minta évgyűrű-adatsora egymással bizonyos szakaszon szintén egyezik, azok is egykorúak {17. és 18. minta). Ez utóbbiak a toronyból vett mintákkal azonban nem egyeznek, aminek előre láthatóan az az oka, hogy más korból származnak. Emiatt a toronyból származó mintákat és az oltár mintáit külön-külön átlagoltuk és az így kapott két épületgörbét összehasonlítottuk a rendelkezésünkre álló keltezett tölgykronológiákkal. A torony hat tölgyfa mintájából összeállított átlaggörbét korábban csak - az 1336 és 1518 közötti időszakot lefedő - szászföldi kronológiával tudtuk összevetni, de az összehasonlítás nem hozott egyértelmű eredményt. Az azóta végzett udvarhely-széki dendrokronológiai vizsgálatok során összeállított szinte 500 éves tölgykronológia (1360-1842) idén lehetővé tette a szárhegyi tölgyminták pontos keltezését: a 15 5 éves egyesített adatsor 1339ésl493 közé datálható. Az egyes minták keltezését az alábbi táblázatban lehet sorra venni. A szinkronhelyzet a faminta legidősebb és legfiatalabb évgyűrűjének abszolút datálását, míg a keltezés a fa kivágásának abszolút évét, vagy időintervallumát jelenti. Ha nem teljes a szíjács, vagyis nem maradt meg a fa kivágását megelőző utolsó évgyűrű (WK = Waldkante), az abszolút keltezés kiszámításakor az erdélyi szíjács-átlaggal, nevezetesen 15±2 évvel számolunk.7 Mintaleírás Fafaj Évgyűrűk száma Szíjácsév- svürűk WK Szinkronhelyzet Keltezés 5. a 4. és 5. emelet közötti födém K-Ny irányú, felső, falba be nem épített tölgygerendái közül az ablakok tengelyében futó tölgy 85 4 1402-1486 1495-1499 körül A szíjács-átlagot dr. Grynaeus András határozta meg a 2003-2007. között folyt erdélyi dendrokronológiai kutatási program során vett középkori, újkori és recens tölgyminták alapján (OTKA támogatásával végzett kutatás - F043167). 54
