Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Szemle - Kelemen Imola: „Könyvismerkedés” az archaeozoológiával
- Elsődlegesen a húsukért vagy inkább a másodlagos termékeikért (tej, gyapjú, stb.) tartotta a háziállatokat?- Milyen leölési tehnikákat, illetve húsfeldolgozási-, ételkészítési módszereket alkalmaztak?- Használta-e a csontot eszköz, dísz, ékszer, fegyver stb. készítésére? Ha igen, mely fajok milyen testrészeit?- Milyen kapcsolatban volt az ember az állattal (haszonállatként kezelte vagy háziállatként, mint például a kutyát vagy a lovat)?- Milyen volt az ember természeti környezete (a fajok - gerincesek közül a kistermetűek, de főleg gerinctelenek -, mint ökológiai indikátorok)? Az archaeozoológia működésének nagyon rövid bemutása után következzen végre az igazi cél, a könyvismertetés. A Csontvázak a szekrényből / Skeletons from the Cupboard című kötet magyar (18) és angol nyelven (5) közöl tanulmányokat, a Magyar Archaeozoológusok Visegrádi Találkozóin 2002 és 2009 között elhangzott előadások szövegeiből válogatva. A cím beszélni szeretne, de ne értsük félre: nem holmi bűnös, évek óta titkolt és rejtegetett szövegekről van szó, hanem - ahogyan az előszóban is olvashatjuk - ezek a dolgozatok évek óta hevertek a fiókban, arra várva, hogy egyszer majd a nagyközönség is olvashatja őket. Közlésük útjában nagyrészt anyagi okok álltak. Várni, azonban, nekünk is megérte, hiszen sem Magyarországon, sem Erdélyben vagy Romániában nem foghattunk még a kezünkben ilyen témájú „konferenciakötetet”. A kiadvány értéke kissé alulmarad létrehozójának, maga a Magyar Archaeozoológusok Visegrádi Találkozójának ötlete mellett, amely egyedi és első a kategóriájában, hiszen egy helyszín és évi két alkalom megteremtése a régészeti állattan fiatalabb kutatóinak bemutatkozására, szárnypróbálgatásaira mindenkinek hasznára válik. Örömmel mondhatom, hogy több alkalommal is volt szerencsém részt venni ezeken a találkozókon, ahol a nyílt, bensőséges hangulat hamar magával ragadt. Eleinte kíváncsian, és bevallom, némi fenntartással figyeltem egy-egy történész, restaurátor, néprajzos látszólag egyáltalán nem témába vágó előadásait, mostanra viszont már világossá vált számomra is, hogy ezek mind az archaeozoológia változatosságát, szerteágazó kapcsolatait hivatottak bizonyítani. A jelen oldalakon bemutatott tanulmánykötet pedig jól tükrözi ezt a találkozókon tapasztalt diverzitást, hiszen a szerzők közt találunk nem csak archaeozoológust, de régészt, régész-pszichológust, történészt, restaurátort, muzeológust és iparművészt is, úgy Magyarországról, mint külföldről. Most pedig ejtessék egy-két szó a tanulmányokról is, a kötetben való megjelenésük sorrendjében: Piovesan Laura (régész-archaeozoológus) angol nyelvű tanulmánya a régészeti lelőhelyek állatcsontanyagának speciális begyűjtési és restaurálási módszereiről ír, amely tudnivalók általában nagyon kevés dolgozatnak szolgálnak témául, jóllehet az ezzel foglalkozóknak nagy szükségük lenne rájuk. Tóth Gyula (restaurátor) magyar nyelven ír a kerámialeletek tafonómiájáról, amely dolgozat leginkább a tafonómia fogalma révén kapcsolódik az archaeozoológiához. Általa betekintést nyerhetünk a betemetődés folyamatainak tanulmányozásába, melyeket az állatcsontok vagy bármilyen régészeti lelet feldolgozása, vizsgálata során is alkalmazhatunk. GróhDániel (régész) a visegrád-lepencei őskori állatszobrokról ír magyar nyelvű, jelentésszerű dolgozatot. Tanulmánya segítséget nyújt az őskori ember állatokkal való kapcsolatának vizsgálatához: Leginkább milyen fajokat ábrázolnak? Az állatszobrok milyen típusú lelőhelyeken jelennek meg általában? Milyen céllal voltak készítve (kultikusak vagy játékszerek)? Milyen módszerrel, eszközzel voltak készítve? Művészileg mennyire igényesek, értékesek? Stb. Gál Erika (madárcsontok azonosítására specializálódott archaeozoológus), a bemutatott kötet egyik szerkesztője, angol nyelven közöl információkat az Endrőd 3/6. (Békés megye, Magyarország) őskori lelőhely, Késő-Körös kultúrához tartozó madárcsontleleteiről. Az azonosított fajok többek között a lelőhely náddal és erdővel körülvett mocsaras voltáról árulkodnak, ugyanakkor többet megtudhatunk a vizsgált közösség szárnyas-tartási, -vadászási és -fogyasztási szokásairól. Kovács Zsófia Eszter (rágcsálócsontokra specializálódott archaeozoológus) a házi patkány Európában való megjelenését vizsgálja, dolgozata magyar nyelven íródott. A benne felmerülő nagy kérdés, hogy képes volt-e a faj az emberi települések megjelenésétől függetlenül a délkelet-ázsiai ____________________________________„KÖNYVISMERKEDÉS’’ AZ ARCHEOZOOLÓGIÁVAL 359
