Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)

Természettudományok - Pálfi Mária–Kovácsi Erika–Szilágyi László–Miklóssy Ildikó–Ábrahám Beáta–Lányi Szabolcs: Egy „világító” fehérje alkalmazási lehetőségei a környezeti biomonitoringban

EGY „VILÁGÍTÓ” FEHÉRJE ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI A KÖRNYEZETI BIOMONITORINGBAN

Pálfi Mária, Kovács Erika, Szilágyi László, Miklóssy Ildikó, Ábrahám Beáta, Lányi Szabolcs

A fehérjék önmagukban nem színesek. Ennek az oka, hogy az alkotó aminosav molekulák egyike sem nyeli el a látható fényt. Vannak azonban mégis különböző színű világító fehérjék. Ezen váratlan tulajdonság a fehérjék különleges szerkezetéből ered. Amennyiben néhány aminosav-ol- dallánc igen közel kerül egymáshoz, bár ezek külön-külön nem képesek elnyelni a fényt, együtt, egymás közelében úgy viselkednek, mint egy fényelnyelő festékmolekula. Az elnyelt fény energiáját újra kisugározva a fehérje világítani képes.

A zöld fluoreszcens fehérje (GFP - Green Fluorescent Protein) egy biolumineszcens fehérje, amelyet először Aequorea victoria nevű medúzából izolálták.1 Ez a fehérje a GFP típusú fehérjék (GFP-like proteins) családjának a képviselője. Ezen homológ csoport tagjai egy olyan különleges szerkezettel rendelkeznek, ami lehetővé teszi, hogy a megfelelő hullámhosszú fénnyel gerjesztve fluoreszcens fényt bocsájtsanak ki.2 A GFP fehérje szerkezetét az 1. ábra szemlélteti. Az ábrán látható a hordó-szerű polipeptidváz és a hordó közepén a kromofor csoport.

1. ábra. A zöld fluoreszcens fehérje térszerkezete

1 TSIEN 1998, 509-544.

2 WÄCHTER 2006, 311-320.

A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 517-522.

517