Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Természettudományok - Molnos Éva–Ábrahám Beáta–Mészáros Sándor–Muntean Ovidiu–Lányi Szabolcs: Hidrogén – a jövő energiája
HIDROGÉN - A JÖVŐ ENERGIÁJA Molnos Éva, Ábrahám Beáta, Mészáros Sándor, Muntean Ovidiu, Lányi Szabolcs ■ Bevezetés Napjainkat globális környezeti és energiaválság jellemzi. A hagyományos, fosszilis energiahordozók használata egyrészt súlyosan károsítja a környezetünket, másrészt a készletek is kimerülőben vannak.1 Ilyen feltételek között szinte természetesnek tűnik a megújuló energiaforrások egyre szélesebb körben való elméleti és mindennapi életünkben való gyakorlati alkalmazhatóságának kutatása.2 3 Bár köztudott, hogy komoly, rendszerint a közérdekkel ütköző magánérdekek is hátráltatják a fosszilis energiahordozók környezetkímélő megoldásokkal való felváltását, ennél sokkal egyértelműbb, ám a nagyközönség előtt kevésbé ismert, tudományos akadályok késleltetik főként az áttörést. A fosszilis energiahordozókat potenciálisan felváltó alternatív energiahordozókkal kapcsolatban már sokkal nagyobbak az elvárásaink, így például alapvető követelmény, hogy megújuló forrásból származzanak, és hosszú távon képesek legyenek kielégíteni az energia- igényeket. Mindemellett, ne legyenek károsak a környezetre, hiszen a jelenleg nagy mennyiségben használt energiahordozók komoly problémát jelentenek a természet számárad A nap-, szél- és vízenergia közvetlen módon történő hasznosítása számítana a legígéretesebb lehetőségnek, amennyiben a tudomány képes lesz találni olyan energiahordozót, amivé az így nyert energia nagy hatékonysággal átalakítható, és az ebből történő energia-felszabadítás minél kevesebb károsanyagkibocsátással járna. A megújuló energiaforrások ugyanakkor rendelkezésre állás szempontjából a hagyományosnál sokkal „igazságosabbak”, mivel a Földön való eloszlásuk egyenletesebb. Egyértelmű tehát, hogy a tudomány már nem a megújuló források fontosságának felismerésénél tart, az igazi kihívást jelenleg a megújuló forrásokból nyert energia tárolása, szállítása és mechanikus, úgynevezett „hajtóenergiává” való alakítása jelenti.4 A megújuló energiaforrásokat hasznosító eljárások piacképessé tételét a közelmúltban nemzetközi megállapodások és európai uniós irányelvek gazdaságpolitikai szintre emelték, különböző arányokban határozva meg az előállított villamos energia „zöld” összetevőjét. Az európai zöldáramlatba bekapcsolódva, hazánk környezetpolitikájának jeligéje is mindinkább az energiahatékonyság, amely a környezetkímélő alternatív források hasznosítását támogató kormányzati és nemzetközi programokban kap visszhangot. ■ Hidrogén - a tiszta energia A sokak számára ismert energiahordozók sorából mindinkább kiemelkedik a hidrogén, hisz ez a legegyszerűbb kémiai molekula egy tiszta energiahordozó, amelynek energiatartalma igen magas (122 MJ/kg), felhasználása során pedig a nagy mennyiségű energia felszabadulása mellett csak vízgőz képződik, ami nem káros a környezetre.5 Manapság azonban a legtöbb hidrogént (az 1 DAVILA-VAZQUEZ ET AL. 2008, 27-45. 2 DAS ETAL. 2008,57-67. 3 DAVILA-VAZQUEZ ET AL. 2009, 4296-4304. 4 KALIA, PUROHIT 2008, 403-419 . 5 CHEN ET AL. 2009,6888-6895; DAS ET AL. 2008, 57-67; DAVILA-VAZQUEZ ET AL. 2008,27-45; KALIA, PUROHIT 2008, 403-419; HALLENBECK 2009, 7379-7389. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 507-516. 507
