Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)

Természettudományok - Gáliczy Judit–Andrea Vargová–Sándor Viktor–Kilár Ferenc–Miklóssy Ildikó–Ábrahám Beáta–Lányi Szabolcs: Rákos sejtekbe történő transzferrinen alapuló hatóanyag-bejuttatás

gátolja a sejtek proliferálódását, osztódását.12 13 A Ru^-komplexek specifikusan kötődhetnek a humán szérum transzferrinhez, toxikus hatást gyakorolva különösen a rákos sejtekkel szemben.15 A Ti2-Tf, illetve a BÍ2-Tf komplexek blokkolják a Fe2-Tf komplexek Tf receptorhoz való kapcsoló­dását így a sejtekbe való bejutását is.14 Egy másik csoport, a platina tartalmú vegyületek, melyek rákos megbetegedések kezelésére régóta alkalmazott, bevált hatóanyagok. A cispaltin, oxaliplatin (trans-L-diaminiciklohexán oxaloplatin, L-OHP) a leghatékonyabb képviselője a platina tartalmú vegyületeknek a hererák, petefészekrák, illetve a fej-nyaki daganatok valamint a tüdőrák kezelésében.15 A szakirodalomban több különböző terápiás célokat szolgáló vegyület transzferrinhez való kapcsolása és annak tanulmányozása lelhető fel. Sok tanulmány tárgya különböző antibiotikumok transzferrinhez való kapcsolása, pl. doxorubicin (antraciklinek csoportjába tartozó antibiotikum, más néven adriamicin),16 mitomicin C.17 A doxorubicin egyike a széleskörűen elterjedt kemoterápiás szereknek. In vitro és in vivo tanulmányok bizonyítják, hogy a transzferrinhez kapcsolt doxorubicin rákos sejtekkel szembeni toxicitása lényegesen magasabb.18 Mindkét vegyületet glutáraldehiden keresztül kémiai úton kapcsolták a transzferrinhez. Az antibiotikumokon kívül sok más típusú vegyület transzferrinhez való kapcsolását vizsgálták, ilyen például az artemiszinin, egy, az egynyári üröm (Artemisia annua) növényből izolált szeszkviterpén. Ezt a vegyületet a transzferrin felületén lévő cukor molekulákon, vagy a lizin oldalláncán keresztül kapcsolták a fehérjéhez.19 A diftéria toxint (DT) illetve ezen toxin egyik mutánsát, a CRM 107-t szintén kémiai kötéssel, tioéter kötésen keresztül kapcsolták a Tf-hez 2-iminotiolán-t használva, mint keresztkötőt a tioéter kötés kialakításához.20 A kémiai úton történő hatóanyag-kapcsoláson kívül, napjaink egyik leghatékonyabb módszere a terápiás anyagok rekontbináns fehérjemérnökségi technikák alkalmazásával történő beépítése a transzferrin struktúrájába. A létrehozott rekombináns transzferrint kódoló plazmidot bejuttat­ták a sejtek belsejébe, ahol ez a gén kifejeződött és elkezdődhetett a kódolt fehérje expressziója, termelése. Az expresszált fehérjéhez ezután kapcsolták hozzá a DT-t, majd vizsgálták a toxicitás mértékét HeLa sejteken.21 Egy másik hatékony alkalmazása a Tf-TfR rendszernek a génterápiában van, pontosabban terápiás gének sejtekbe történő bejuttatásában. GÁLICZA JUDIT ET AL.________________________________________________________________________ ■ Kísérleti munka Transzferrin komplexek létrehozása bioaktív anionok kapcsolásával Számos kutatás témája volt bioaktív anyagok transzferrinhez való kapcsolása és a Tf-TfR rendszer által történő szállítása. Ezen hatóanyagok (pl. fehérjék, antibiotikumok stb.) méretüknél és transzferrinhez való kapcsolódásuknál fogva lényegesen megváltoztatják annak kémiai szerke­zetét. A legtöbb hatóanyag hatásmechanizmusa csak elméleti szinten ismert, a sejten belüli konkrét folyamatokról, a transzferrinről történő leválásáról nem áll rendelkezésünkre megfelelő és elégséges irodalom. Célunk egy olyan új hatóanyag-beviteli mód kifejlesztése és in vitro tesztelése rákos sejteken, amely megnöveli a transzferrin-transzferrin receptor rendszeren keresztül bejuttatott bioaktív anyagok transzportjának hatékonyságát. Ez a módszer a vas-transzferrin kötés stabilizálásánál szerepet játszó bikarbónát helyettesítésén alapszik olyan anionnal, mely stabilizálja a vas bekötő­12 DROBYSKI ET AL. 1996, 3056-3064. 13 GRIFFITH ET AL. 2008, 511-520. 14 SUN ETAL. 2001, 8829-8835. 15 SUZUKI ETAL 2008, 143-150. 16 LUBGANETAL. 2009, 113-127. 17 TANAKA ET AL. 1996, 774-777. 18 LUBGANETAL. 2009, 113-127. 19 NAKASE ET AL. 2009, 290-298; OH ET AL. 2009, 33-39. 20 JOHNSON ET AL. 1988, 1295-1300; HAGIHARA ETAL. 2000, 230-234; YOON ETAL. 2009, 178-184. 21 LAO ET AL. 2007, 403-412. 484

Next

/
Thumbnails
Contents