Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Sándor-Zsigmond Ibolya: Szakma- és mesterségtanulás a 19. század végén. A székelykeresztúri kereskedelmi és iparos tanonciskola
SZAKMA ÉS MESTERSÉGTANULÁS A 19. SZÁZAD VÉGÉN... ■ Az Anyakönyvek A tanonciskola anyakönyve az első, 1884-85-ös tanítási évtől tanulmányozható.16 Tájékoztat arról, hogy melyik évben, mely szakmákban hányán iratkoztak be, mutatja a tanulók életkorát, lakhelyüket, felekezeti hovatartozásukat, az adott évben elért eredményeiket. Az adatok azt mutatják, hogy a 25-30-as létszámmal induló előkészítő, illetve első osztályok létszáma különböző okokból évről évre csökkent, a harmadik osztályt jó esetben is az indulók egyharmada végezte el. Ezek közül is főként azok, akik távolabbi helyekről jöttek ide szakmát tanulni. Az iskola vonzásköre kiterjedt egész Erdély területére, sőt a történelmi Magyarországra is.17 A szász falvakból főként kereskedő tanoncokat vettek fel, ezek majd mindenike el is végezte az iskolát, az izraelita ifjak többsége szintén kereskedőnek tanult. Figyelemre méltó, hogy ezek általában 1-2 de néha 5 évvel is idősebbek voltak más szakmát tanuló társaiknál. Az anyakönyv alapján az oktatás első 15 esztendejében tanulók létszámáról az alábbi összegzés végezhető: Év Előkészítő Első Második Harmadik 1884-85 20 34 0 0 1885-86 24 25 0 0 1886-87 18 24 9 0 1887-88 21 25 11 0 1888-89 27 25 18 0 1889-90 23 30 19 0 1890-91 0 31 21 12 1891-92 0 22 22 7 1892-93 0 24 29 8 1893-94 0 23 24 16 1894-95 0 26 25 12 1895-96 0 23 21 12 1896-97 0 27 29 11 1897-98 0 29 29 11 1898-99 0 28 27 17 Kedvezményezett szakmák voltak: kereskedő, csizmadia, cipész, asztalos, fazakas, szabó, kerekes, tímár, szappanos, mészáros, kovács, lakatos, takács, borbély, de akadt laboráns, fodrász, kaptacsináló, kéményseprő, szíjgyártó, molnár. Az első 15 évben teljességgel hiányzik a kádár, bádogos, könyvkötő, molnár, ács, kőműves, kötélverő szakmák iránti érdeklődés. A 20. század elején már ezek mindenikének akadtak tanonc képviselői, sőt szobafestő, kárpitos, fényképész, kalapos, órás, takács, esztergályos, műfaragó és szitás tanoncokat is találunk a későbbi levéltári anyagban. 1906-ban miniszteri felszólításra a marosvásárhelyi iparkamara kerületének minden községét és városát a tanonc- és munkás-képzés szempontjából megvizsgálva körútja során gyűjtött tapasztalatait és javaslatait felterjesztette. Eszerint Székelykeresztúron fejlesztendő iparágnak minősítette az asztalosipart, kerékgyártóipart (kocsikészítést), kaptafakészítést, fazekas és szitakészítő ipart. Ezeken kívül felsorolta a többi, Székelykeresztúron leginkább gyakorolt ipart: kovács, lakatos, bádogos, tímár, szabó, kalapos, cipész, csizmadia, könyvkötő, pék, mészáros és hentes ipar álltak a kamarai jelentésben. Hiányzó iparágnak jelölték a kádár, szíjgyártó, szűcs, kötszövő-ipart.18 16 CsMLvt. FI87. 17 Gyergyószentmiklósról és környékéről, Csíkszeredából és Al-Csík valamint Fel-Csík falvaiból, Erdővidékről, Szilágyságból, a mai Maros, Szeben, Brassó, Szatmár, Kolozs megyékből, Szabadkáról, Komárom megyéből és a mai Magyarország több helységéből. 18 IpKJ, 1906. 453
