Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Farkas Beáta: Szakrális térszerkezet a felcsíki Nagyboldogasszony egyházközségben
FARKAS BEÁTA között. A legalapvetőbb különbség a használat gyakorisága és alkalmai között van. Az útvonalakat, a körmenetek helyeit csak bizonyos alkalmakon, ünnepeket használjuk, az év más részein szinte kiesnek a szent terek soraiból. A temető ezzel szemben állandóan használatban van. Keményfi Róbert aktivitástereknek nevezi az útvonalakat és határvonalakat.30 Az aktivitásterek a térbeli mozgás színtereit foglalják magukba, annak alapján, hogy egy adott térelemen milyen a mozgás iránya és intenzitása. Keményfi a térbeli mozgást objektívnek feltételezi, ami lehetővé teszi a mérhetőségét.31 Az ilyen területekhez a konkrét megfigyelessél kerülhetünk közelebb. Ezekre az jellemző, hogy a profán világból emelődnek be a szakrális világba és ideiglenes komponensei lesznek. Aktivitástérként kezelem majd a különböző körmenetek útvonalait, a zarándoklatok által behatárolt teret és azokat az útvonalakat, amelyeket az ünneplő ember az emberi élet fordulópontjain bejár. ■ III. A vallásos ember a szent térben Ha arra gondolunk, hogy melyek azok az alkalmak, amelyeken az ember az istenivel megszentelt helyen tartózkodik, akkor két nagy csoportra oszthatjuk ezeket az alkalmakat: a kalendarisztikus ünnepek és az emberi élet fordulóinak ünnepei. Ezeknek közös jellemzője, hogy a közösség kollektiven részt vesz rajtuk. Ezek az ünnepek alkalmat jelentenek a vallásos ember számára, hogy kapcsolatba lépjen az istenivel. Dolgozatomnak ebben a fejezetében Heiler és Keményfi szempontjait követve megvizsgálom az egyes térelemeket, figyelembe véve a kutatás alaplogikáját, miszerint arra vagyok kíváncsi, hogy az egyes alkalmakon hogyan viselkednek a különböző közösségek a szakrális terekben. Ennek függvényében három nagy részre osztható a fejezet: a fedett szakrális terek használata és a nyílt szakrális terek használata, valamint a körmenetek útvonalai. Először a naptári év jeles napjaival foglalkozom, majd az emberi élet fordulóinak ünnepeivel. Semmiképp nem az ünnep leírása lesz a cél, hanem az ünnep térhasználata, vagyis hol, hogyan viselkedik az ember és miért viselkedik éppen úgy. 1. A fedett terek használata Már előbb említettem azt a fontos különbséget, ami a fedett és nyílt tereket elkülöníti, ami szerint a fedett terek használatát és az ott tartózkodás módját az egyház határozza meg. Ezen terek használati módja generációról generációra öröklődik és az ember belenevelődéssel sajátítja el a viselkedési módokat. A vallásos életbe minden ember beleszületik és spontán módon formálódik hite szerint. A vallásos ember az, aki meghatározza környezetét, formálja szakrális tereit, meghatározza építményei helyét a közösségi normáknak megfelelően. A község fedett építményei emberi alkotások. A mesterséges építményeknek a szent vendégül látása a célja.32 Bartha Elek szerint a templom a közösséget is reprezentálja és ezzel a tudattal tekint a közösség saját templomára.33 Ez hangsúlyozottan igaz Karcfalva községre, ugyanis nagyon meghatározza a települést 15. századi vártemploma, amire nagyon büszke a közösség. A templom a vallásos ember számára az Isten háza, az a hely, ahol a vallásos embernek lehetősége van a profán világ mindennapjaiból kiszabadulva kapcsolatba kerülni a transzcendenssel. Ez az a hely, ahol az isteni üzenet eljut az emberhez.34 Kosa László szerint a templom az ember elsődleges közösségi szükséglete.35 Egyszerre jelent szakrális teret, közösségi és individuális teret, teológiai tartalmak hordozója és társadalmi helyzetkép tükrözője is lehet. Az itt felsorolt funkciókat a következőkben majd megvizsgálom. 30 KEMÉNYFI 2002, 140. 31 KEMÉNYFI 2002, 140. 32 HORVÁTH 2006, 17. 33 BARTHA 1995, 20. 34 SZACSVAY 2006, 226. 35 Idézi LACKOVITS 2002, 157. 414
