Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Farkas Beáta: Szakrális térszerkezet a felcsíki Nagyboldogasszony egyházközségben
SZAKRÁLIS TÉRSZERKEZET... emlékezetben, a közösségi identitásban. A történelem folyamán a mai szakrális középpont vallásos funkciója mellett egy óvó-védő funkciót is betöltött, ami az akkori körülmények között elsődleges volt. Ez a funkció máig kihat a templomhoz való viszonyulásra. Dolgozatomhoz alapvető módszertani segítséget nyújtott Keményfi Róbert Lokális vallási térmodellek szerkesztési lehetőségei című tanulmánya, amelyben az interdiszciplinaritást felhasználva dolgozott ki módszereket a térkutatáshoz. Keményfi a földrajz és a néprajz módszereit ötvözi egy közös kutatási területre, a térkutatásra. Módszertani útmutatásai mellett nagyon jelentős, hogy egy teljességre törekvő fogalomgyűjteményt állított össze az etnikai és felekezeti térszerkezetekkel kapcsolatban.1 * Fogalomrendszere segítséget nyújt a leírásban, valamint kutatási kiindulókat is ad. Elkülönít aktivitástereket és állandósult szakrális tereket, amely az egyes térelemek csoportosításához ad esetleges kiinduló pontot. Kutatási területem egybeesik születési- és lakhelyemmel. Ez azért nagyon fontos ebben az esetben, mert a kutatásban és főként az elemzésben felhasznált megállapítások, tények alapját saját tapasztalataim, ismereteim, identitásom képezik. Már előbb is említettem, hogy egy ilyen jellegű kutatás egyelőre csak egy számomra ismerős terepen képzelhető el. A kulturális emlékezetből14 15 16 17 való részesedés különbségeket mutat és megvannak a sajátos hordozói: papok, tanítók, művészek. Ezek alapján kulturális emlékezetre utalnak azon források, amelyek elsősorban írott formában maradtak ránk. Sajnos ilyen jellegű írás alig maradt fenn a községben. A kulturális emlékezet közé sorolom azt a két monográfiát, amely a két faluról készült. Szabó Miklós és Jakab Sámuel, akik rokonsági úton kötődnek a településhez, megírták Jenőfalva 800 éves történetét. Felhasználtak helytörténeti és levéltári anyagokat, de ugyanakkor magába foglalja a közösségi emlékezetet is.1(5 Csíkkarcfalva vázlatosabb történetét Pál-Antal Sándor készítette el.1 A monográfia által megjelenített emlékezés átmenetet képez a kollektív emlékezetből a kulturális emlékezetbe, mivel a század eleji eseményekről csupán közvetett forrásokból, visszaemlékezésekből nyerhetünk némi fogalmat.18 A kulturális emlékezetnek ismeretes egy olyan formája is, amely a szóbeliségben maradt fenn, őrződött meg. Ennek az emlékezésformának is vannak specialistái, akik között megoszlik a tudás műveltség, foglalkozás, társadalmi réteg szerint. Ide sorolom azokat az információkat, történeteket, amelyeket az adatközlőktől hallottam. Az jellemzi ezeket, hogy a régmúlt eseményeit őrizték meg. Az idő előrehaladásával régen történt eseményeket egyre kevésbé tudunk felidézni, a tudatban megbomlik az események egymásutánja, módosul a történet lefolyása, felcserélődnek a nevek.19 Itt említeném meg, hogy azok az események, amelyek ezen emlékezés tárgyát képezik funkciójukban teljesen megváltoztak. Azok a történetek, amelyek valamikor a mindennapok információit tartalmazták és újra és újra elmondásuk, felelevenítésük az információáramlást, a kikapcsolódást20 szolgálták, mára szórakoztató eszközök lettek az unokák, a kisgyerekek számára. Assmann szerint a generációs emlékezet 80 évre vezethető vissza, amelyet magába foglal a kollektív emlékezet. Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni azt a tényt, hogy az egyes emberek bizonyos dolgokra különböző módon emlékeznek, nincs két egyforma emlékezet. Mégis mi alapján soroljuk be az egyes emlékeket a kollektív emlékezetbe, mi tartja össze és mi befolyásolja őket? A kommunikatív emlékezetből a csoport tagjai egyenlően részesülnek: „Eg)'esek ugyan többet, mások kevesebbet tudnak, és az idősebbek emlékezete régebbre nyúlik a fiatalokénál, az informális hagyományoknak azonban nincsenek specialistái, sem szakértői, még ha némelyek többre és jobban emlékeznek is másoknál" .21 A tudásra a közösség tagjai a beszéd és a mindennapi kommunikáció elsajátításával tesznek szert. 14 KEMÉNYFI 2002, 2004. 15 Assmann fogalomrendszere. ASSMANN 1999. 16 SZABÓ-JAKAB 2001. 17 PÁL-ANTAL 2001. 18 KOVÁCS 2007, 10. 19 GYÁNI 1997, 132. 20 Itt olyan alkalmakra gondolok mint például a fonók rendszeres összejövetelei, a vasárnapi misére járás és szomszédolás. 21 ASSMANN 2004, 54. 411
