Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Csergő Melinda: Írott levelek – elbeszélt történetek. Egy gyergyószárhegyi levélhagyaték elemzése
CSERGO MELINDA recepcióra való reflexiók jelzésének igényét is megfogalmazza. A levél tartalma az interjúk során is felelevenedik, ám ugyanaz az esemény másként fogalmazódik meg a két perspektívából.40 A levél és az interjú egyaránt a kiváltott hatást próbálja kezelni. Az írott szöveg válaszként fogalmazódik meg, más a címzett, tartalma aktuális. Az interjú fél évszázaddal később készült, a szóbeli közlés a levél tartalmának eseményét közvetlenül megélt emlékként idézi fel, hiszen egy olyan személy fogalmazta meg, aki részese volt az eseménynek, de már nem aktuális az eseményre való közvetlen utalás. Ennek függvényében az események narratív reprezentációja is másként szerveződik: az interjú során, a levél tartalmának hitelességét is alátámasztva, az apára tevődik a hangsúly, mintegy biografikus kontextusba helyezve el a sorsfordulóként tételeződő eseményt. A levélben utalások vannak arra vonatkozóan, hogy egyes eseményeket négyszemközt lehet megbeszélni. A levél nem nyújtja ezt a lehetőséget, ugyanakkor a verbális kommunikáció során másként szerveződik nem csak a tartalom, hanem a közlésre szánt esemény körülírása, árnyalása.41 A levelek identifikáló elemeket tartalmaznak az őket létrehozó személyekről. A személyhez kötés függ attól, hogy a leveleket alkotó és interpretáló közt milyen jellegű volt a kapcsolat: a felismeréshez esetenként elegendő az íráskép, más esetben a személyről szóló történetek, pontosabban a tartalmi egységek ismerete, felelevenítése is szükséges a beazonosításhoz.Azt csak úgy tudjuk, ha elővennénk a doszárt, s akkor abban megvan mindegyiknek a születése. Abba megvan mindenik, hogy született, s mikor[B.O.]42 43 A családi múlt pontos rekonstruálásához, szükség van az írott forrásokra. A Becze család esetében az aktivizálható emlékezet csak a legközelebbi felmenő ágig, tehát a nagyszülőig, illetve - horizontálisan - az egy generációs szintig, a szülők első unokatestvéréig terjed. A távolabbi rokonságra vonatkozó tudás bizonytalan, mivel azokról a személyekről szólnak emlékeik, akikkel intenzívebb kapcsolatot tartottak fenn és működtettek. Azok a személyek, akik nem vettek részt aktívan a család életében, illetve a rokoni kapcsolatok ápolásában, nem forgalmaztak, pontosabban nem forgalmazhattak magukról információt, csupán közvetve. Nevük - olykor az is homályosan -, illetve sorsfordulóik maradtak meg a családi emlékezetben. Ezek viszont nem épülnek be oly szervesen a közös tudásba, mint a személyközi tapasztalatok során szerzett információk. Éppen ezért az emlékezés kulturális gyakorlatának folyamatában a reprodukálásuk polarizált: vagy esetleges, vagy meghatározottan kontextusfüggő.45 „Azok a gyermekek nem kellenek, akik meghaltak. Mert volt itt egy ikerpár, aki meghalt. Csaba és Béla, ők meghaltak." [B.M.] Azokhoz a személyekhez, akik nem alakítói a családról szóló elbeszéléseknek, a család történetének, hiszen lehetőségük sem volt azt alakítani, nem rendelődik hozzá hangsúlyos szerep sem. Egyébként a család egyes tagjai számára a sorsfordulónak számító elhalálozás a közös emlékezésbe azért épül be sajátságosán, mivel éppen korai haláluk, tehát hiányuk az az egyetlen tény, amely emlékezéskatalizátorként funkcionál. A cselekedetek, a megtapasztalható és minősíthető tulajdonságok, tehát az aktív részvétel paraméterei nélkül a (kisközösségi életvilág csupán a korai halál tényét magát tarthatja emlékezetesnek. Ahhoz, hogy a valakire való emlékezés releváns legyen, a személlyel közösen alakított tér, időpont és cselekvés kell jellemezze. Ezt igazolja az a tény is, hogy a térben és/vagy időben távoli családtagokra vonatkozó konkrét tudás mennyiségileg és minőségileg másként árnyalódik: Van Aradon egy gyógyszerésznő, az írt leveleket, az anyja lehet, Editnek az anyja.” [B.M.] Egy távol(abb)i, a műrokonsághoz tartozó személyről lévén szó, beszélgetőtársam nem tudta azt pontosan beazonosítani, de a hívó szóként alkalmazott városnév szűkítette a kört, és az írott szövegkontextus44 mentén elhelyezhetőbbé tette. Abban, hogy milyen kapcsolathálóba helyezi el, meghatározó az illető foglalkozása, amely a család orientációs struktúrájának társadalmi vetü- letére enged következtetni.45 A mennyiségileg és információértékét tekintve szűk körű, tehát 40 A szóbeli és írásbeli kultúra között állandó a kontaktus és a konfliktus. Lásd erről bővebben: ORTUTAY 1974,101. 41 Lásd erről bővebben: GOODY 1998, 111-129. 42 „Ezt B.O. leírta, ezt tudja ő, ezt kérdezd meg tőle. Leírta 6 azt az ágat. Nem tudom elmesélni, egyszer le kell rajzoljuk, nem tudom hog)>. ” [B.M.] 43 A ritualizált kontextus mellett egyértelműen kihangsúlyozódik az írás megörökítő és eligazító funkciója is. 44 Azaz, Becze Sándor levelezése, Edit a felesége. 45 A családtagok „részleges rögzítetlensége” miatt a belső tagolódás három fontosabb oka és formája különíthető el: táji, történeti és társadalmi. 402
