Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Csergő Melinda: Írott levelek – elbeszélt történetek. Egy gyergyószárhegyi levélhagyaték elemzése
CSERGŐ MELINDA 195611-20. Édes öcsém Balázs! Ebben a pillanatban jöttem haza a hegyről, egy kicsit boros vagyok, ilyenkor úgy eszembe jut az édes otthon. És a sok jó barát, de leginkáb ti, válnál Te itt édes Öcsém úgy sincs már senkim. Énekelni se szeretek, a zenét is gyűlölöm, szóval minden ami szórakoztató csak keserű fájdalmat idéz elő, és csak sírni tudok. Vannak barátaim akik szeretnek, de én nem járok sehová, kerülöm a társaságot. Ezek az emberek nem azok, akik mi vagyunk székelyek. Ha a jó Isten megsegít, és a nyáron haza mehetünk, sok, sok mindent el fogok mondani 12 év után. Az útlevélhez minden iratot leadtunk. Óriási hidegek voltak itt, mihez az itteni nép hasonló időjáráshoz nem emlékszik, annyi hó hullott, hogy azt hittük már eltemet. A hegyen a pincében a borok mind megfagyjak, miénk is a dugót kivágta az egyik hordó és sok kifolyt. Hála Istennek tüzelőnk van bőven, igy hideget nem éreztünk, mindég jó meleg a lakásunk. Nagyon szépen kérlek nézz utána egy fehér abaposztó harisnya anyagnak, lehete kapni ird meg. Addig még van idő bőven, és ird meg mire volna szükségetek amit innet, átlehetne részetekre vinni. Veres Pista meggyógyulte? Itt a nagy hideg miatt, febr. 15- márc 5éig szünet van az iskolában. Az udvaron csináltak egy hó rakást és azon rodliznak a Gyermekek. Nem csak itt nálunk, hanem az egész Ország területén szünetel a tanítás, március 5 én mentiek iskolába. A 27-29. fok hideg ellenére hála Istennek megúsztak hülés nélkül, egyikünk sem volt beteg. Levelet nem kaptam csak Rószitól, válaszoltam is rá. Ezt a levelet ezelőtt 2. héttel megírtem, most már befejezem, és holnap küldöm, Mária mindennap kérdezi, elküldteme már Balázs bácsinak a levelet. Üdvözletemet add át a jó Barátaimnak. Ölelünk csókolunk mindnyájatokat, Katiékkal, Sándorékkal, Béláékkal, Jóskabá- csiékkal együtt. III. 7 én adom postára Sándor bátyádék. Kádárék hol merre vannak?" (L34) A magány olyan tényező, amely az egyik motivációs kényszere lehet a levélírásnak. A közös emlékek megosztásának vágya készteti gondolatainak lejegyzésére, közlésére. Meghatározza azt a helyzetet, amelyben ír, lelki és fizikai állapotára vonatkozó információkkal bővítve azt. A magánszférán túlmenően, az ország általános állapotára vonatkozó információkkal is kiegészítve az ismertetést. A címzettet közvetítő, illetve információszerző feladatkörrel látja el, továbbá közvetve bevonja a családtagokat is ebbe az interakcióba. Olyan kommunikációs aktust működtet, melynek formai szabályait ismeri, a levélírás gyakori alkalmai fejlesztik benne a készséget, majd hagyományként továbbörökíti. 1955. III- 15-én Édes Öcsém Balázs! A táviratot és két leveledet megkaptam, neharagudj a késői válasz miatt. Az a sorozatos haláleset megviselt idegileg, hogy amikor felejthetetlen jó Öcsém Bálind haláláról a táviratot megkaptam összeestem, az orvos Dr. Ágoston ágyamra ült, és úgy őrzött. Erre sohase mertem volna gondolni, hogy én maradjak utoljára. Hogy mennyire reméltem a viszontlátás örömeiben, minden levelünkben erről álmodoztunk, mi nagyon szerettük egymást jó testvérek voltunk. Töbször nekifogtam a levélírásnak, de nem voltam képes Írni, hogy megköszönjek neked sok mindent. Édes Öcsém, a jó Isten fizesse meg neked, azt a sok sok fáradságodat amit Édesanyám betegség alatt tettél. Mert Bálind a jó Isten nyugtassa mindent megirt, hogy> te emlegetted a legtöbbet. Köszönöm Bálind halálával kapcsolatban is, azt az 400
