Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhelyi céhbehívótáblák
ZEPECZANER JENŐ Céhek, vagy hasonló szervezetek, később ipartársulatok működtek még Baróton, Gyergyószentmiklóson, Nyárádszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Székelykeresztúron, de ezek a települések nem érték el a fent említett városok céhes életének fejlettségi fokát. A kézműipar fejlődésével párhuzamosan megalakuló céhek - esetleg több évszázados késéssel - már a kezdetektől átvették a Nyugat-Európából származó tartalmi jegyeket és szokásokat. így, a székelyföldi céhek is törekedtek arra, hogy fejedelmi kiváltságlevelet szerezzenek, céhpecsétet, ládát, behívótáblát, zászlót, korsót kezdtek használni és létrejöttek a céh levéltárak. „A céhek, az egyfajta mesterséget űzéí kézművesek középkori eredetű érdekvédelmi szervezetei a testület jogi személyiségét, tekintélyét és hatalmát kézzelfogható, jelképes tárgyakban is kifejezésrejuttatták, megtestesítették. Ezek közül a legnagyobb jelentőséggel felruházott a céhláda volt, a céh okleveleinek, értékeinek, vagyonának őrzője, az egész céhnek szimbóluma, úgyhogy sokfelé a céh’szó helyett gyakran a ’láda’ elnevezést is használták ... Végül a céhtábla, a céh hordozható hatalmi jelvénye, címere, jogara volt. ”7 Székelyudvarhelyen az első behívótábla az 1572-ben megalakult fazekas céhé lehetett, az utolsót 1918-ban készíttette a cipész ipartársulat, közel fél évszázaddal a céhek felszámolása után. Erdélyben az ismert legrégebbi behívótábla (insigne, signum, Zeichen, Tafelt, tablă de convocare, tablă de chemare) a nagyszebeni ácscéhé volt 1450-ben.8 Megismerhetjük a 16-19. századok jellegzetes kézműves szerszámait, melyeket használtak, de nem maradtak fenn. Kezdetben csak fából készítették a behívó táblákat, a felbomlásuk, átalakulásuk szakaszában egyre inkább a fémeket használják. A táblákat rendszerint élénk színekre festették, de a színek napjainkra, a hosszú használat folyamán, elhalványultak. Kezdetben csak a tábla felmutatása igazolta az üzenet hitelességét, később, az írástudás terjedésével megjelentek, majd általánossá váltak az írott üzenetek és a névsorok. „... a behívótábla a céh olyan hatalmi jelvénye volt, amellyel az üzenet vagy utasítás átadója közérthetően, világosan, szemmel láthatóan igazolni tudta, hogy az általa átadott üzenet hivatalos jellegű, és a szervezet vezetőjétől, a céhmestertől ered. ”9 Behívótáblát használtak más testületek is. 1704-ben Segesváron tábla készült a tanács összehívására. Kézdivásárhelyen behívótábla készült a városi tanács mellet működő nagyobb testület összehívására. Felirata: A’ K,[ÉZDI] VÁSÁR-/HELYI N[EME]s- HÜTÖSI-/KAR TÁBLÁ/JA. 1847.10 A céhbehívótáblák ábrázolásait a korukban használt családi vagy közületi címerek mintájára pajzs alakú fatáblákra faragták, vagy ritkábban, festették. A céh valóságos címerei voltak és hasonló kompozícióban megjelennek a céhpecsétekre gravírozva, a céhládákra faragva, festve vagy intarziával megjelenítve. A kor felfogásának szellemében a céheket, mivel a fejedelemtől adományozott privilégium levél birtokában voltak, nemesnek tekintették. A nemesség volt a követendő példakép. Ezt igazolja az is, hogy a „céh” állandó jelzője a „nemes” szó. Sőt, ismerünk olyan céh adománylevelet is, amely a céh jelvényeit, címerét is leírja. Ilyen a pozsonyi szűrszabók 1658-ban kiadott adománylevele, melynek 10. §-a kijelenti: „Olló legyen czimerek. ” Vagy közelebbi példa: „Az uralkodói címer adományozásoknak az a sajátos változata is előfordul a céheknél, mikor a kiváltságlevélben az van pontosan leírva, hogy milyen pecsét használatára jogosult a céh. Különben is a céheknél a pecsét és a címer adomány fogalma meglehetően összemosódik. A marosvásárhelyi ötvösök kiváltságlevelében I. Rákóczi György fejedelem külön artikulusban határozza meg 1632-ben a céh pecsétjét,”11 A céh jelvények heraldikai jellegét támasztja alá a magyar szóhasználat is, mikor „céh címerről”, vagy a „mesterség címeréről” beszélünk. Székelyföldön a céhtagok sok esetben, személyükben is nemesek voltak. A beszédes címerek mintájára kerültek a legjellegzetesebb, közismert szerszámok a táblákra és céhpecsétekre, mint például az olló, a fazekaskorong, a bicskia, vagy termékek, mint a bokály és a csizma. Az ábrázolásokat a hagyomány-tisztelet jellemzi. Székelyudvarhelyen a céhek, a tagok összehívására névsortáblát és névsorbotot is használtak. Ilyenek csak a céhek felbomlásának idejéből, a 19. század második feléből maradtak fenn és korábban sem fordul elő említésük a céhek irataiban. A fennmaradt egyetlen névsorbot alakra és használatában megegyezik a helyi református kollégiumban használt jelenléti (lustra) bottal. 7 NAGYBÁKAY 1964, 341. 8 BUNTA, IOSUB 1967, 202. 9 NAGYBÁKAY 1981,13. 10 INCZE 1974-1975,121. 11 NAGYBÁKAY 1995,11. 366
