Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)
Dankanits Ádám, a hagyományos világ alkonyát vizsgálva, arra a következtetésre jutott, hogy „az egészségvédelem nem annyira a kezelésben, mint inkább a megelőzésben”, az egészségügyi követelmények érvényesítésében volt eredményes. A magas születési mutatók megmaradtak, emellett csökkent az elhalálozások száma. Ily módon ugorhatott meg a népességszám, érhetett el gyorsabb ütemű növekedést a lakosság létszámbeli gyarapodása. Nagyrészt a Habsburg Birodalom erejének, tekintélyének tulajdonítható, hogy a század elejét leszámítva, Erdély területe nem vált hadszíntérré a 18. században, sem pedig a 19. század első felében. Ha erdélyi katonaság részt is vett a Birodalom háborúiban (az osztrák örökösödési, a hétéves, a bajor örökösödési, a török elleni, valamint a napóleoni háborúkban), veszteségei is voltak, azonban a fegyveres konfliktusok nem érintették közvetlenül az erdélyi civil lakosságot. A békés viszonyok stabilitása a népességnövekedést jó irányban befolyásoló tényezők közé tartozik. Dankanits Ádám azonban erdélyi viszonylatban a legalapvetőbbnek azt tartja, hogy a 18. század közepe táján (1742) itt egészségügyi igazgatóság létesült, 1752-től császári rendeletre pedig minden megyében, székben kötelezővé tették az orvosi állás létesítését és betöltését. Azonban az intézkedés életbelépéséig még jó idő eltelt, ugyanis csak több évtized múltán nyert alkalmazást ez az utasítás. Kemény egészségügyi intézkedésekkel, amelyeket Erdély főorvosa, a belga származású Chenot Ádám irányításával 1755-1757-ben alkalmaztak, sikerült lokalizálniuk a pestisjárványt. Ugyanezen módszerekkel küzdöttek le a pusztító pestis- járvány tovaterjedését Csíkszékben 1770-1771- ben. Ugyanúgy jártak el, Dankanits szerint, és eredményesen, 1786-ban, 1813-1814-ben, valamint 1829-1831-ben is. A kolera-és pestisveszély korlátozása és kizárása mellett nagy-nagy fontosságú volt az akkor igen korszerű orvostudományi találmány, újítás, a himlőoltás meghonosítása, gátat vetve így a korábban jelentkező tömeges gyermek-elhalálozásnak. A himlőoltás (tömeges) alkalmazására Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben az 1800-as évek elejétől vannak adataim. Van a népességgyarapodásnak, szerintem egy másik tényezője, amelyet Dankanits Ádám kiiktatott az e területen számba vehetők közül, éspedig az újonnan meghonosított növények kérdése. Ő a kukorica és a burgonya szerepét mellőzte. A kukorica termesztése itt a hűvös éghajlat miatt nem honosodott meg, ezért már a 18. században a kukoricát (törökbúzát) Moldvából importálták. Ugyanis míg a búzafölöslegre a Török Birodalom, melynek Moldva vazallusa volt, igényt tartott, addig a kukoricával a moldvaiak szabadon kereskedhettek. A hegyvidéki, a gyergyószéki, valamint a gyimesloki települések 18. századi kialakulása a moldvai kukorica nélkül elképzelhetetlen. Zöld Péter plébános írja 1780-ban a gyimesloki csángókról, hogy állattartással és kukoricával biztosítják létüket. De nem volt ez másként a többi hegyvidéki, főként gyergyószéki újabb alapítású település esetében sem. A pityóka (burgonya) Csíkban 1800 után kezdett teret hódítani magának. A 1810-es évek közepén fellépő éhínséget követően mind nagyobb jelentőségre tesz szert az élelmezésben. 1816- 1817-ben a Gyimesi-szoroson át a Moldvából behozott kukorica mentette meg Csíkot és a Székelyföld nagy részét az éhhaláltól, állítja Vitos Mózes a Csíkmegyei füzetekben. E tények is aláhúzzák az Amerikából behozott élelmiszernövények szerepét az emberi lét biztosításában, fenntartásában.15 A császári katonasággal együtt Csíkban a sebészek is megjelentek, akiknek vélhetően, már akkor magasabb volt a képzettségük az itteni, némely sebészi, egészségügyi feladatot ellátó borbélyokénál. A chyrurgusok, ahogyan akkoriban legtöbbször a sebészeket a latinból vett szóval nevezték, a 18. század első felében még inasként sajátítottak el az érvágás, a sebkötés mesterségét. Az első 5 * * * * * SZŐCSJÁNOS___________________________________________________________________________________ 5 BENKŐ 1853, 41-42; CSEDŐ1976; DANKANITS 1979; KOSÁRY 1983, 603; LOSTEINER 1777, 56. Ő 42 római katolikus családról tud Gyimeslokon 1777 körül; VITOS 1894, 69- Vitos állítása jórészt helytálló megállapítás; ZÖLD 415-416.; CsLvt, F27/XLVI/35/1789 (Moldvai törökbúza), F27/LXXXIII/4943/1805, F27/LXXXIV/4961/1805. Tusnádon 1801-ben, esetleg 1800-ban kezdtek pityókát termeszteni, majd a többi csíki faluban is ezt tették. CsLvt, F28/385/1815, Lázár Ferenc királybíró levele. Az újonnan meghonosított növények a lakosság gyarapodást, továbbá az élelmezési krízisek áthidalását segítették elő; ISTORIA ROMÂNIEI 1964, voi. III, 666-668. 354
