Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)

Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)

Rabutin parancsára Graven ezredes 2 regimenttel végigpusztította a két székely széket, Háromszéket és Csíkot.

Losteiner azt írja, hogy 1705-ben, Karácsony előtt sok kuruc jött Csíkba, ahol sokat prédáltak, gyűjtöttek, de december 29-én, megérezvén a szomszédból a „német szagot”, átmentek Moldvába. Graven Csíkban a legnagyobb terrort vezette be. Páter Moldvai Lajos gárdián, Losteiner nyomán írom, Somlyó legnagyobb kincsét, a Boldogasszony-szobrot Nagysomlyó hegyén helyezte biztonságba.

Ugyanakkor jelent meg Csíksomlyón Graven, ahol - írja Cserei - „fülem hallatára szidta a barátokat, hogy mindannyian rebellisek, s a Csíkban megöletett németek halálának ők voltak az okai, s ha rajta állana, egy> lábig levágatná őket, s a templomból a szentek képeit kihordatná, s felégetné az egész kolostort. ” Ugyanis „Sándor János és Tamás Deák ott-dugdostatásával latrok barlangjává tették a barátok” a. kolostort.28

A labanc Cserei Mihály Székelykálból Gyergyóba, majd Csíkba jött. Ekkor a gubernium, mint császárhű embert csíki inspektorsággal bízta meg. Öröme nem telt benne, mert emiatt még a születése óráját is elátkozta. Mikes Mihály, mint írja, elment Rákóczival, a felesége Csíkból Moldvába menekült. A Mikesek minden javát, amik a kolostorban voltak letétben, a labanc ezredes kihozatta, lefoglalta, német katonákkal elfoglaltatta a barátok majorházát. Minthogy Graven súlyosan megsértette a ferencesek autonómiáját, privilégiumait, a gardián megtagadta a miseszolgálatot. A ferencesek akkor kezdtek újból misét mondani, amikor az ezredes „agyonlövéssel” fenyegette meg őket.29

Az ezredes 1705. december 30-án, Várdotfalván a csíkszéki lakosoknak szóló parancsot bocsátotta ki.

1. „Mindenfajta hadikészületet, fegyvert, zászlót, rezes dobokat, adjanak be. "Aki ilyeneket rejteget, életével lakói. Aki pedig az ilyeneket feljelenti, jutalmat kap.

2. Jelentsék be, hogy hol találhatók a pártütők javai, akik a császár kegyelméhez nem ragaszkodnak.

3- Tudósítsák a helyi császári parancsnokot, hogy a kurucok hol lappanganak. Aki élelemmel segíti őket, halál a büntetése.

4. A szék 1000 forint bírságot fizet, ha területén császári katonát ölnek meg. Az elkövetőnek halál a büntetése.

5. A szék területét senki nem hagyhatja el. Házától csak 24 órai járóföldre távozhatik.

6. Graven mindenkit, aki a császár kegyelmét nem igényli, kiüldözi a hazából, a császárhű egyéneket azonban megvédi.30

1706 elején megérkezik Csíkba a császár kegyelemi rendelete. Nemsokára a főkormányszék Csíkba küldi Toldalagi Jánost, mint komisszáriust. Felszólítják a helyieket, nyújtsanak neki segítséget, de nem említik működési területét, feladatait.31

Egy 1710-es tanúvallomás szerint 1706 elején Graven ezredes helybeli parancsnokként Rácz Gyurka kapitányt Csíkban hagyta.32

1706-ban (1705 végén-1706 elején?) mialatt Cserei Mihály a segesvári Rákóczi-ellenes ország- gyűlésen volt, Rákoson egy bérese a németeknek megmutatta egy vermét, amelyben sok száz forintot érő „egyet-mását” elrejtette. Ezeket a javakat egy Mii nevű labanc kapitány elvette. Az eltulajdonított javakat, lehetett a históriaíró akármilyen labancpárti, a labanc kapitány soha nem szolgáltatta vissza. Cserei Mihály inspektor 1706 első felében „a kerengő csíki tolvajokat”, ahogyan a krónikás a kurucokat előszeretettel nevezte, hajdászta. Úgymint Endes Mátyást, Veres Andrást, Orbán Istvánt, akik többedmagukkal a Csíki-havasokban, valószínű Gyimeslok környékén rejtőzködtek, „lappangtak” és nem akartak a császár hűségére esküt tenni. Felderítésükre, elfogásukra, kisebb csíki csapatokat küldött ki, de azok nem találták meg, mert egyetértettek a lappangókkal.

_________________CSÍRA 11. RÁKÓCZI FERENC VEZETTE SZABADSÁGHARC IDEJÉN...

28 LOSTEINER 1777, 366.

29 CSEREI 1983, 366. SÁNDOR JÁNOS 1705- ben Moldvában halt meg; ENDES 1938, 175.

30 BENEDEK 2000, 177. Benedek arról is tud, hogy a császári ezredes a kolostorban puskákat, szakállas ágyukat konfiskált el; SzOkl 1898,133-134.

31 SzOkl 1898, 134.

32 CsLvt, 27/23/1710/26.

345