Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)
klastromában gyűlést tartván, ott végezték vala el, hogy a németeket megöljék, a szentatyák, a barátok is annuálván, olyan nyilvánvaló gyilkosságnak. A németek rendben vervén magukat puskázni kezdenének, de a hajdúk s a csíkiak látván, hogy nagy veszedelmek nélkül a némettel nem bírnak, hitet adának nékiek, hogy csak tegyék le a fegyvert, békivel elbocsátják. Amazok, nyavalyások, elhivén, a fegyvert lerakák, s mindjárt rájuk rohanván, egy lábig ott vágták le őket, melyet a pogány török sem cselekedett volna, még az asszonyokot és német gyermekeket is felkoncolták. Ám meg is fizette az egész Csík, s azután is fizeti naponként. Sándor János és Tamás Deák a klastrombán bémenének, és ha noha kéreté kézben generális Rabutin a barátoktól, mint olyan nyilvánvaló gyilkosokot, soha kézben nem adák. ”18 Bármennyire is vádolja őket Cserei Mihály, a csíksomlyói ferenceseknek a mészárláshoz nem sok közük lehetett. És nyilvánvalóan sem Sándor Jánost, sem László Tamás Deákot ők nem tartóztathatták le, mégha valóban ők lettek volna is a hibásak a történtekért. Losteiner Leonárd ezt a véres epizódot a mindszenti 80 éves Czikó László elbeszélése alapján írta meg, aki gyermekként hallott a történésekről, élte meg az eseményeket. Losteiner azt rögzítette, miszerint Menaságújfalu körzetében a csíkszentgyörgyi asszonyok elállták a visszavonuló német hajdúk, muskétások útját, majd miután azok lerakták a fegyvereiket, a „székely amazonok” lekaszabolták volna őket.19 20 Az asszonyoknak ugyan lehetett valamilyen részük, szerepük, de hogy ott nem ők voltak a főszereplők, az Cserei Mihály történeti leírásából világosan kitűnik. Az akkor szülőföldjén tartózkodó Illyés András erdélyi püspök a halottakat eltemettette. Emlékükre Menaságújfaluban kápolnát emeltetett. Valamilyen, de eddig nem tisztázott módon, ez a véres epizód összeköthető Csíkszentgyörgy félreeső tízesének, Monyasdnak, a későbbi, 1705-1706-ban bekövetkezett pusztulásával, amelyet Graven ezredes katonái hajthattak végre. Ilyenszerű utalásnak vélem Cserei sorait, miszerint ezért Csík már fizetett, és az árát fizeti naponként. Bosszúállás, amelyet a labancok hajtottak végre. 1703- november 10-én, Bonchidánál a Thoroczkai István vezényelte székely sereg, köztük csíkiak is, még a császáriak oldalán csaptak össze az Erdélybe betörő Orosz Pál vezette magyarországi kuruc haddal. A vesztes ütközetben, a csíkiak közül többen is ott maradtak. Nemsokára „Rettenetes bódulás vala Erdélyben. ” A ribillió, a lázadás szelleme átfogta a Székelyföldet is. Csereinek mind a szolgái, mind a lovai „kuruc bőrbe öltözének. ” A mindkét részről tapasztalható erőszakosságért, rablásokért, prédálásokért, krónikásunk a magyarországiakat okolja. A már híressé vált felhívás az erdélyieket ilyen módon oktatja: „Tamdj, édes hazám, Erdély, mint barátkozzál, mint szövetkezzél ezután a magyarországiakkal, mert mindenkor Erdélynek a romlása, pusztulása Magyarországból következék, mindenkor az erdélyi jó, takarékos gazdák javaiból építenek azok a here, gőgős, nagyravágyó semmivel sem bíró, haszontalan, tékozló, magyarországi állhatatlan, nyughatatlan emberek. ”2<) Szádeczky-Kardos Lajos ugyancsak úgy találta, hogy a magyarországi kuruc vezérek, nemesi vezetők, pökhendi módon, lenézték az erdélyieket. „Hogy az zekés, condrás hadakat meglátták, pökték, csúfolták.”21 Az 1704. évi eseményekhez kapcsolva a történetíró a csíki kurucok tetteiről a következő dolgokat rögzítette. „SándorJános, mint vén tatár, maga fiait melléje vévén, Tamás Deákkal, Horváth Györggyel eg}>ütt Apor Istvánnak Csíkban minden jószágát,jovait elprédálták, noha mind Tamás Deákot, mind Sándort Apor István tévé emberré, így fizetének meg a promotióért. Csíkból kijővén _________________CSÍRA II. RÁKÓCZI FERENC VEZETTE SZABADSÁGHARC IDEJÉN... 18 CSEREI 1983, 338-339. 19 LOSTEINER 1777, 570-575. Monyasd pusztulására későn, 1780-ban történik utalás. Lásd még ORBÁN 1869, 11, 32-33, 40; SZŐCS 2004, 75. 20 CSEREI 1983,323,335,336-338,355-357,367. A históriaíró, 1702-ben, Erdélyben pásztormadarak megjelenését így kommentálja: „azután magunkon expert álok. Mert a sok idegen sehonnai tolvaj, magyarországi kurucok bejövén Erdélyben, az igazi erdélyi verebeket, a jó hazafiait kipraedálták mindenből, megölték, megfogdosák, megsarcoltaták őket.” (323); „...magyarországi ember gyomorból gyűlölte az erdélyi embert, mégis egybecimborála Erdély a maga veszedelmire vetek” (357); Gyürki Pál kuruc ezredes, majd generális, Pekri Lőrincnek: „Bizony Uram, kár a kenyérhéj is az erdélyieknek, mert eddig konccal is agyon kellett volna verni azt a kevés rossz németet, aki Erdélyben vagyon. ” (355). 21 SZÁDECZKY 1927, 308. 343
