Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Nyárádi Zsolt–Szász Hunor: A recsenyédi unitárius egyházközség a levéltári források tükrében
a szülők kötelesek fél magyar forint büntetést fizetni, ami az iskola pénztárát gyarapította.259 Nem tudhatjuk, hogy e határozat eredményeként-e, de az említett évben 12 fiú és 14 lány járt iskolába,260 ami az akkori viszonyokhoz és gyereklétszámhoz mérten kiemelkedőnek számított. Az 1860-as és ’70-es években olyan törekvésekkel is találkozunk, melyek a szülők anyagi terheinek csökkentésére és a tanulók ösztönzésére irányultak. 1863-ban egy Tóth János nevű falubéli öt új forintot adományozott az iskolás gyerekek számára, azzal a kikötéssel, hogy a pénzt a presbitérium kamatoztassa és az évenkénti vizsgák után a kamat összegét ajándékként ossza el a legjobban tanuló fiú és lány között.261A következő évben a presbitérium létrehozott egy oktatási alapot a Két víz köze nevű kaszáló jövedelméből, amely a továbbiakban a gyerekek iskoláztatásának költségeit fedezte, és a mindenkori tanítóra hárult az összeg kezelésének feladata.262 1872- ben egy alkalmi segéllyel találkozunk. Az előző évi jégeső pusztításai miatt válságos helyzetbe jutott családok képtelenek voltak fizetni a tandíjat gyerekeik számára, ezért a presbitérium úgy döntött, hogy az egyházi pénztárból fizeti ki a tanítói díjat, hogy a tanítás ne szüneteljen.26-5 Mivel az 1864-ben létrehozott iskolai alaptőke nem volt elegendő a szegény gyerekek könyvvel és papírral való ellátására, 1873-ban a presbitérium úgy döntött, hogy egy szántóföldet adományoz a tanintézménynek. A földterület a recsenyédi felső határban volt, a Kerek hágó nevű helyen, a patakoldal dűlőben. Az itt termesztett gabona képezte az új iskolai tőke alapját. Ugyanakkor kikötötték azt is, hogy e földterület termését is az egyházi gondnok köteles begyűjteni és külön félretenni az iskola szükségletei számára.264 Ugyancsak 1873-ban jelentős változás történik a recsenyédi unitárius iskola életében. Az év decemberében a presbitérium úgy döntött, hogy mivel az egyház többé nem képes eleget tenni az 1868-as oktatási törvényben elvártaknak,265 ezért lemond az iskola felekezeti jellegéről és a falusi tanács felügyelete alá helyezi a tanintézményt az 1874-es évtől kezdődően.266 Az Eötvös-féle népoktatási törvény {1868. évi XXXVIII, te.) III. fejezetében rendelkeztek a felekezeti iskolákról, mely szerint csak akkor működhettek az oktatási intézmények egyházi irányítás alatt, amennyiben az állam által megkívánt feltételeknek eleget tettek. A felekezetek meghatározhatták az általuk működtetett iskolák tantervét, saját tanerőt tarthattak fenn, szabadon választhatták ki tankönyveiket és megszabhatták a tanárok és tanítók fizetését. Azonban az iskola teljes fenntartásáról az illető hitközösségnek kellet gondoskodnia. Az állam mégis jogot formált a felekezeti iskolák ellenőrzésére, így, amennyiben nem tettek eleget a törvénycikkben meghatározott feltételeknek (az iskola épületére, felszereltségére, anyagi ellátására, a tanulók helyzetére, a tanerőre stb. vonatkozólag), az államnak jogában állt a tanintézetet államosítva, azt községi iskolává átalakítani.267 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az állami iskolákra vonatkozó alaptantárgyakat is kötelezővé tette a felekezeti tanintézmények számára. Ilyen kötelező tárgy volt a hit- és erkölcstan, olvasás és írás, matematika és hazai mértékek ismerete, nyelvtan, természetrajz (különös tekintettel az illető vidékre), Magyarország földrajza és történelme, mezőgazdasági és kertészeti alapismeretek, polgárjogi alapismeretek, ének és testnevelés (tekintettel a majdani katonai szolgálatra).268 Habár 1874-től kezdve a magyar állam az iskola fenntartási költségének nagy részét magára vállalta, a helyi közösségre is komoly terhek hárultak. Az iskola volt köteles saját költségén beszerezni a tanfelszerelést, amit az illetékes tanító vásárolt meg és osztott szét a tanulók között.269 Az egyház szeretett volna továbbra is beleszólni az iskola életébe, saját elképzelése szerint alakítani a vallásoktatás tantervét és kiválasztani a megfelelő hitoktató tankönyveket. 1890-ben az udvarhelyi unitárius egyházkor nevelésügyi bizottsága, amelyhez Recsenyéd is tartozott, megpróbálta az unitárius hit- és erkölcsoktatás óraszámát a minisztérium által megszabott kettőről nyolcra növelni, valamint előírni pontosan a tanítás naponkénti beosztását és a használandó tankönyveket NYÁRÁDI ZSOLT, SZÁSZ HUNOR_____________________________________________________ 259 RUEkL,6. köteg, 10. 260 RUEkL, 3- köteg, 88, 89. 261 RUEkL, 6. köteg, 67. 262 RUEkL, 6. köteg, 73-74. 263 RUEkL, 6. köteg, 144. 264 RUEkL, 6. köteg, 169-170. 265 1868. évi XXXVIII, te., III. fejezet. 266 RUEkL, 6. köteg, 171. 267 1868. évi XXXVIII, te., III. fejezet. 268 1868. évi XXXVIII, te., III. fejezet. 269 RUEkL, 16. köteg, 5-6. 280
