Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)

Történelem - Mukenhaupt Erzsébet: A Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtár”-gyűjteményének történeti kötései

gerincen három dupla borda van, a mezők dísztelenek. A táblákon belül 14. századi magyarországi breviárium kéziratos papírtöredéke van, amelyen az Assumptio Beatae Mariae Virginis zsolozsmájának részleteit olvashatjuk.* 16 Tehát a kódextöredék is megerősíti, hogy a nyomtatványt Magyarországon kötötték be.

Az átmeneti gótikus-reneszánsz stílusban készített kötések csoportjába azok tartoznak, amelyeken már megjelennek a görgetők vagy lemezek, esetleg mindkettő, de még jelentős szerep jut az egyesbélyegzőknek is. Ilyen átmeneti stílusú, s a nyomtatvánnyal egykorú kötésben van a 403-as számú RMK, amely a Lucantonius de Giunta nyomdájában 1505-ben, ugyancsak Paep János budai könyvkereskedő költségén megjelent Ordinarius Strigoniensist tartalmazza.17 A táblák háromnegyed része hiányzik, azonban a gerinc mentén augsburgi típusú gótikus ívekből és virágindákból összetett görgető húzódik, a gerincmező töredékén pedig csupán egy apró rozetta maradt meg.18 Teljesen azonos díszítésű bélyegzővel a szakirodalomban nem találkoztunk. Ez a kötés is feltehetően egy ismeretlen késő gótikus magyarországi műhelyből származik. A liturgikus rendtartárskönyv eléggé korán magyar kézen forgott: 1511-1518 között Szármány István pap olvasmánya, majd 1525-ben már a székelyföldi Altorján Blasius presbiter, Bartus Márton fiának tulajdonába került. 1681-ben a Somlyói ferencesek kolostori összeírásában szerepelt.19

Két kötés a 16. század eleji magyarországi reneszánsz kötések stílusában díszített. Ornamentikájuk a budaiként meghatározott vaknyomásos reneszánsz kötéseknek abba a típusába tartozik, amelyek több magyar nyelvemlék eredeti kötésével mutatnak szoros rokonságot vagy azonosságot. Ezekre, a centrális elrendezés mellett, legjellemzőbb az akantuszos-palmettás-indasoros keretdíszítés, amely Magyarországon, különösen az Ulászló-kori kötéseken terjedt el.20 Ehhez a kötéstípushoz tartoznak a Lucas Coronensis budai könyvkötő kötései is.21 E kötésstílus érezhető befolyást gyakorolt a szomszédos területek könyvdíszítésére is.

Állományunkban a Legende sanctorum regni Hungarie c. Velencében 1512-ben valószínűleg Gregorio de Gregori által kiadott és a magyar szentek életét tartalmazó mű két példányban található, 22 egybekötve Jacobus de Voragine Domonkos-rendi szerzetes Legenda aureájával, a szentek életére vonatkozó legendáknak az egyházi naptár időrendjébe sorakoztatott világhírű gyűjteményével.23 24 Az 1772-es jelzetű könyv sérült fatáblás, vaknyomásos, reneszánsz stílusú bőrkötés második keretében, a hosszabb oldalakon összetett rozetták helyezkednek el, a rövidebb oldalakon akantuszos-palmettás indasor húzódik. A középmezőt három részre osztották, alul és fölül az akantuszos-palmettás indasornak egy másik variánsa látható, középen egy nagyméretű és több kis rozetta van. A két dupla bordára fűzött gerincet szívidomos rácsozat díszíti. Két fémkapocs zárta egykor a táblákat.

A gazdasági vonatkozású bejegyzések szerint aló. század végén az 1772-es jelzetű magyar szentek élete csíki olvasmány volt. Előzőleg, egy bizonyos Dániel, pastor Sovinfalvensis (?) tulajdonát képezte. Ő 1580-ban Csehi Z. Pálnak ajándékozta a kötetet. A 17. századtól kezdődően a Somlyói kolostor könyvtárát gyarapította.2“4

tében: Z-idom, hurkolt fonadék, apró félrozetta és szőlőinda (BENEDEK, MUCKENHAUPT 2004, 172-173).

16 A fragmentumban leírt zsolozsma sorrendje a vizsgált középkori magyarországi zsolozsmakódexek közül egyedül a váradi breviáriumban, a szepesi antifonáléban és egy pálos breviáriumban található (CZAGÁNY ET AL. 2006, 174-176, Cz. Fr. 2.)

17 RMK III 134 = CsSzM RMK-Kat 6.

18 A sérült, kopott kötésről nem lehet ceruzalevonatot készíteni.

19 Liber iste ordi[n\arius p[er]tinet ad Blasium presbiteru[m] de Althorja natu[m] Martini Barthws 1525 eod\em\ anno emptus 3 [••■] sacros determinavit ordines (f. Si2v); Convent[us) Cikiens[is] 1681 (ff. A2r, A3r). További bejegyzések: XVI. sz.-i latin nyelvű liturgikus széljegyzet több kéztől, egy része datált és szignált (Stephanus Zaarmany nacione Vargensis 1511 (f. Sgr), 1516 Stephanus Zaarmany István pap (f. B7r), 1518 (f. B3O; latin nyelvű liturgikus szöveg töredéke a háttáblán belül és az előzéken (Blasius altorjai presbiter kézírása, XVI. sz.); XVII. századi magyar és latin nyelvű széljegyzetek, az f. K4 rectón datált tolipróba (Generoso domino francisco miko de hidveg Anno Domini 1620).

20 KOROKNAY 1966, 361-371; ROZSONDAI 1989, 63-67.

21 ROZSONDAI 1997, 515-540.

22 RMK 111 179 = CsSzM RMK-Kat 8, 9.

23 Ltsz. 811 és 1771. Nicolaus von Frankfurt kiadásában jelent meg. (ADAMS 1967, V 1011.)

24 Suum me fecit Paulus Z. Chehj a Daniele Pastoris Sovinfal[vensis\ (?) die d[omi]nica post festum visita[tionis] Mariae. Anno D[omini] 1580 d[enaris] 24 (az előtáblán belül); Conventus Csikiensis ad S[anctam\ Maria\m\ Visitantis (!) in [...] (XVII. sz., f. 32v, törölt bejegyzés).

______A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM „RÉGI MAGYAR KÖNYVTÁR”...

229