Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Régészet - Botár István: Csíkszépvíz havasi kápolnái
BOTÁR ISTVÁN A Szent László kápolnát helyi, szépvízi hagyomány szerint a múlt század ’60-as éveiben a kőbeszolgáltatásra kötelezettek teljesen lebontották, utóbb felnőtte az erdő, pontos helyét a helyiek is elfeledték, annak ellenére, hogy a közelében látható teraszok (muzsdák, mezsgyék) alapján itt rendszeresen szántottak. Ugyanígy járt a legendás Szent László lovának patkóját (sőt „húgyjelét” is megőrző) hordozó kő is, többen emlékeznek a sziklára, kőtömbre, de pontos helyét senki nem ismeri, és azt sem lehet kizárni, hogy a jeles szikla is a szépvízi Tsz mészégetőjében végezte... A fákkal, avarral teljesen beborított romokat Kosza Antal, Hargita megyei régészfelügyelő és Daczó Katalin helytörténész, újságíró azonosította 2007-ben (4. ábra). A fentiek ismeretében a Pogányhavas alsó, kisebbik csúcsán (Kicsi Pogányhavas) álló kápolna kutatása izgalmas feladatnak tűnt, hiszen abban bíztunk, hogy sikerül egy olyan korai objektumot feltárni, amely nem csak Szépvíz helytörténethez szolgáltat új adatokat, de a csíki középkori kápolnák, illetve a pünkösdi búcsú eredetének vizsgálatához is érdemi információkkal szolgál. A kápolna kutatását a helyi polgármesteri hivatal kezdeményezte és a szépvízi közbirtokosság is támogatta.7 Csíkban mindeddig egyetlen kápolnát kutattak régészeti ásatással, a csíksomlyói Salvator-kápolnában Darvas Lóránt végzett ásatást. A kutatást 2010 tavaszán erdőirtás előzte meg, amelynek során a halom-szerű helyszín környékén kivágták és eltakarították a kisebb-nagyobb fákat. Az alapos tisztogatás ellenére a kápolna körvonalait mindössze a keleti, szentély részen lehetett érzékelni, ahol a felszín határozott szint- különbséget mutatott. Kőépületre a kiforduló gyökerek között gyűjthető habarcsmorzsa utalt. A vélt szentélyhez igazodva tűztük ki a négy szelvényt, amelyek eredetileg 4*4 m-es alapterülettel, és 50 cm-es tanúfalakkal terveztünk, de egy nagyobb tuskó és gyökér, illetve az ott meghúzódó darázsfészek miatt úgy módosítottunk, hogy az északi szelvények között 1 m-es tanúfalat hagytunk, így délnyugati szelvényünk mérete 4,5 m hosszúra nyúlt. A gyepréteg eltávolítása után egyértelművé vált, hogy az erdő által visszahódított felületen kevés olyan részlet maradhatott meg, ahol bolygatatlan részekkel számolhatunk, hiszen a fák gyökerei nem csak a járószinteket, de olykor a falakat is átszőtték. Ezen a helyzeten súlyosbított a kápolna romjainak durva bontása, amely kompakt omladékkal töltötte fel a belsejének nagy részét. Ennek ellenére hamar világossá vált, hogy Orbán leírásától eltérően, a kápolna szentélye sokszög- záródású, melynek keleti falához (nem a sarkokon!) az építéssel egyidős támpillér támaszkodik. A hajóval azonos szélességű szentély formája azonban nem hasonlít az ismert csíki középkori kápolnák szentélyéhez, a rézsűs oldalak jóval rövidebbek a keleti zárófalnál, így formája meglehetősen nyomott (5-6. ábra). A kápolna külső hossza: 650 cm, szélessége: 520 cm. A falakat a legtöbb helyen közvetlenül a magasan jelentkező sziklás altalajra alapozták, másutt a korabeli járószinttől 20-30 cm-re bemélyedő alapárkot ástak. A szentélynél kiugró alapozási lábazat is megfigyelhető volt. A fél méter vastagságú falakat sok meszet tartalmazó habarccsal rakták, amelybe olykor valóságos sziklatömböket is belefoglaltak, nem törődve azzal, hogy ezzel néhol megbontják a felmenő falsíkok vonalát is. Szintén szokatlan megoldás, hogy a szentély keleti felét elfalazták, és így a belső tér négyszögű lett (ennek mérete: 470><4l0 cm), úgy, hogy hatalmas kőtömböket magába foglaló külső szentélyfal és a belső egyenes fal között üreg maradt. A felmenő, belső fal magassága és szélessége, illetve az utólagos összekötésre utaló jelek hiánya miatt kizárható, hogy itt csupán egy lépcsőfok, vagy széles oltárasztal húzódott volna, a belső teret már eleve így tervezték (6. ábra). A kápolna belsejében a padlón az egyenetlenségeket a hajóban agyaggal, a szentély felé eső részen habarcsos morzsalékkal töltötték fel, de jól megfogható, egyenes járószintet csupán a kápolna középső részén sikerült lokalizálni, másutt az omladék alatt közvetlenül a sziklás altalajon terült el. A szórványosan előkerülő zsindelyszegek arra utalnak, hogy a kápolnát zsindelytető fedte, és a járószintről, illetve alóla gyűjtött kerámiatöredékek alapján építése nem valószínű a 17. század előtt. A fentiek alapján a kápolnát olyan fogadalmi, vagy magánkápolnának gondoljuk, amelyet talán egy szerencsés utazás, esemény emlékére építtetett valaki a 17. század folyamán (7-8. ábra). 7 Itt is köszönöm meg Ferencz Tibor csíkszépvízi polgármester, Imre Pál gépkocsivezető (csíkszépvízi közbirtokosság), Incze János, Burján Zsolt régészhallgatók, és György Ottó és Tamás, illetve Zakariás Szabolcs középiskolai hallgatók segítségét. 20
