Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…hogy az ő jó igyekezete porba ne menne…” A csíksomlyói ferences gimnázium Szent Mihály Arkangyalról nevezett szemináriumára vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltár kezelésében (1765–1840)
BICSOK ZOLTÁN Jelen közleményben csupán a csíksomlyói ferences iskolaügy egy kis szeletével, a diákok fenntartására, ellátására, tanulmányaik megkönnyítésére létrejött alapítványokkal foglalkozom, a tanulmányi alapokra vonatkozó legreprezentatívabb forrásokból válogatok. A ferences oktatás egyéb területei (az oktatás menete, a tananyag és a vizsgák, az anyagi feltételek, a tantestület és a diákság, az iskolaépítések és épületjavítások) illetve az azokra vonatkozó iratok következő közlemények tárgyát képezhetik. Csekefalva, 1765. március 9A Folytonos Tábla megbízásából folytatott kivizsgálás, melynek során hat személy tanúvallomását foglalják jegyzőkönyvbe. A kérdezőbiztosok arra keresik a választ, hogy a néhai kászoni Lukács Mihály apostoli jegyző által a csíksomlyói szemináriumnak adományozott csekefalvi birtok árát, 210 magyar forintot, a vásárló buzásbesenyői néhai Horváth József még éltében megadta-e a szemináriumnak? (F27 Csíkszék iratai, XIX/9) h.n., 1792. augusztus 5A delnei Akler József és Bocskor Zsuzsánna „alázatos könyörgése” homoródszent- mároni Bíró Gábor8* főkirálybíróhoz illetve Csíkszék marchalis congregatiojához, hogy fiuk továbbtanulásához alapítványi segítséget kapjanak. Részlet az indoklásból: „Tudva vagyon, bizonyosan tudom, a Méltóságos Uraknál, mely nyomorult álapotra jutott légyen nyomorult fejem feleségemmel Bocskor Susanna aszszonnyal együtt, ki mint hogy őtött illető jussát testvér bátyaitól Csík Dőlném lakozó Bocskor János és Elek uraktól ki nem vehette, maga köntösseinek el adásával engemet beteg ágyamban tartani, és küsded fiacskánkot majd nem koldulással iskolában tartatni mind eclig kételeníttetett. ” (F27 Csíkszék iratai, LI/17) h.n., 1792. augusztus 5Néhai Lukács Mihály csíksomlyói szemináriumalapító rokonsága, illetve a tusnádi, kozmási és kászoni lakosság által előterjesztett „könyörgő levél” Bíró Gábor főkirálybíróhoz illetve Csíkszék marchalis congregatiojához, melyben arra kérik, hogy igyekezzenek érvényt szerezni az alapító azon szándékának, miszerint a szemináriumba „elsőben atyafiai, Tusnádi84 85, Kozmási és Kászoni gyermekei, az után más szegény, és nem gazdagoknak fiai tartassanak, neveltessenek és iskolákotgyakorolgyanak”. (F27 Csíkszék iratai, LI/16) Kászonaltíz, 1799. március 4. előtt Mihálcz János kászonaltízi lófő kérvénye Bíró Gábor csíki főkirálybíróhoz, melyben fia, Mihálcz György részére a Lukács Mihály-alapból ösztöndíjért folyamodik. „Néhai Kászon Altízi Tisztelendő Páter Lukáts Mihály úr meghalálozásával a Nemes Csík Somlyai tanuló ifjak Seminariuma számára oly fundatiót hagyott vala, hogy Nemes Kászon Szék részéről azon fundatiora a proportione leg elsők légyenek a Kászon székiek, ha szintén azon fundatióhoz vérek nem volnának is, annyival inkább ha épj)en vérek, azért eképpen mutatván vérsége- met, hogy néhai Kászon Altízi Nobillis Lukáts Gergeljnek voltak fiai Lukáts István és Mihály, a Pap, aki Csík Somlyai Seminariumnak fundatiót hagyott. Lukáts Istvánnak voltak csak leányi, Lukáts Lőrincz pedig onoka gyermek volt Lukáts Istvánnal és Lukáts Miháljal. Lőrincznek volt fia Péter, leánya Borbára, Kászon Altízi MihálczJánosné, ennek fia de eadem mostan élő Mihálcz János, ennek fia Mihálcz György, aki mostan iskolai tudományait folytatja Csík Somijón, hazul való tartás mellett, mellyre requiráltam volt a Tisztelendő Csík Somlyai Seminarium Páter Régensét, hogyfenn írt Mihálcz Györgyfiam azon Kászon részére tett seminarium béli fundatiora bé mehessen, igaz jó igiretet is tettek vala, de most mitől viseltetvén külömb kiilömb utakra teszik kifogásokot, hogy bé nem vehetik fundatiora, mely 84 Homoródszentmártoni Bíró Gábor (?-1802) 1773-tól felcsíki alkirálybíró, az 1780-as években királyi adószedő, majd 1790-1802 között Csíkszék főkirálybírója, és ez utóbbi tisztségénél fogva a csíksomlyói iskolák főigazgatója is volt. - ENDES 1994, 224, 229, 238, 268. 85 Nyilvánvaló az aláírók csúsztatása, hiszen Lukács Mihály végrendeletében tételesen kikötötte, hogy alapítványa jövedelméből a tusnádiak ne részesüljenek. Neheztelése abból származott, hogy azok az ő kozmási lelkészi szolgálata idején szakadtak el a plébániától és alakítottak önálló egyházközséget. - Lásd Lukács Mihály végrendeletét a bevezető tanulmányban. 170
