Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bánfi Szilvia: A Kájoni János alapította csíksomlyói ferences kolostori nyomda felszereléséről
BÁN FI SZILVIA officina 58-féle nyomdai cifrájából négy darab azonos a csíksomlyói Ferences-nyomdában alkalmazottal.41 A négy azonosból csak egy - a kisebb méretű margarétát formázó cifra42 - olyan található, amelyik szintén 1676-tól tűnt fel a nagyszombati készletben. A maradék három már korábban a pozsonyi Jezsuita-nyomda anyagában is megvolt. E margarétát formázó cifra (VIII/9 ld. TÁBLA IX.) Csíksomlyón szintén 1676-tól volt használatban. Abból, hogy a Ferences-tipográfiának sem a teljes betűkészlete, sem a cifráinak többsége nem egyező a nagyszombati officina készletével, továbbá mivel a közös nyomdai anyagot sem Csíksomlyóval egyszerre kezdték alkalmazni, arra következtetünk, hogy az új nyomdai készleteket a két nyomtató műhely viszonylag közeli időkörben közös bécsi forrásból, de egymástól függetlenül is beszerezhette. Úgy gondoljuk, hogy talán Kájoni János értesülvén a nagyszombati felújítási tervekről, a nyomda vásárlásához szükséges pénz összegyűjtését követően az Akadémiai (Egyete- mi)-tipográfia közvetítésével rendelhette meg a nyomdai anyagot Bécsből. De azt az esetet sem lehet kizárni, hogy információk birtokában esetleg Nagyszombatot kikerülve közvetlenül vásároltak nyomdai felszerelést a császárvárosból. A kérdések eldöntése érdekében ezért szúrópróbaként a csíksomlyói készletet az 1660-as években kiadott bécsi nyomtatványokban előforduló betűtípusokkal és cifrákkal szintén egybevetettük. Közülük a Rickhes- és ennek utóda, a Voigt-nyomda kiadványaiban találtunk egyező betűtípusokat és cifrákat.4-5 A Rickhes-officinának már a 17. század első felében szoros kapcsolata volt a pozsonyi jezsuita kollégiumi tipográfiával, amelynek felszerelése utóbb átkerült a nagyszombati Akadémiai (Egyetemi)-nyomda készletébe A Rickhes nyomtató műhely utolsó tulajdonosának, Susanna Rickhesnek, majd az utód Leopold Voigt egyetemi nyomdásznak személyes kapcsolata ugyancsak fennmaradhatott a későbbiekben is a nagyszombati officina képviselőivel. Ezek a tények véleményünk szerint erősítik a csíksomlyói ferences készlet bécsi beszerzését. V. Ecsedy felvetette még, hogy talán összefüggés lehetett az 1675-től Bécsben betűöntődét üzemeltető, nürnbergi származású Johann Lobinger betűmetsző és betűöntő valamint a nagyszombati tipográfia betűanyagának ugyanazon évi frissítése között.41 44 Ez magyarázatot adhat a császárváros többi neves nyomtató műhelye, valamint a nagyszombati és a csíksomlyói kiadványokban található egyező közös nyomdai anyagra. A bécsi nyomdák által használt készlet egyes elemei és a magyarországi katolikus nyomtatóműhelyek felszerelése, benne a Somlyói készlettel közös kapcsolatot sejtet. Ennek a kérdésnek pontos tisztázása még további kutatást igényel. Kájonijános nemcsak a nyomdai felszerelést teremtette elő, hanem Kassai András személyében nyomdászról is gondoskodott.45 Felmerülhet annak lehetősébe is, hogy Kassai személye és a nyomdai anyag beszerzési forrása között összefüggés lehetett.46 A fiatal tipográfus ugyanis már Csíksomlyóba költözése előtt - talán Kassán? - nagyszerűen elsajátíthatta a nyomdászat mesterségét. Bizonyítja ezt a Cautionale szép tipográfiai kivitelezése. Mesterségbeli jártasságát mutatja az ott alkalmazott mód, ahogy a két hasábba nyomtatott szövegrészeket a függőlegesen szedett 41 VIII/1, VIII/2, VIII/3 és VIII/9 cifrákat v.ö. V. ECSEDY 2010, 790-793, VIII/5, VIII/6, VIII/13 és VIII/35 cifrákkal. 42 V. ECSEDY 2010, 793. VIII/35. 43 Az 1662-1669-es évkörből: Joannes Willhelmus a Stubenberg Norma seu regula ... című, 1662-ben Susanna Rickhes által kiadott műben (Országos Széchényi Könyvtári jelzete 60.489) található betűk közül azonosíthatók a csíksomlyói készletből a IX/4A, IX/7A, IX/9A betűsorok, valamint a cifrák közül a VIII/1, VIII/2, VIII/3 és VIII/4 típusok (ld. KATALÓGUS - TÁBLÁZAT X-XI, XVIII-XX1ID. Az utóbbi cifra nem fordult elő a 17. századi nyugat- és észak-magyarországi tipográfiákban (Vö. V. ECSEDY 2010, 213-218); Kéry Jánosnak 1669-et követően a Voigt-nyomdában kiadott Regentis imago, sive oratio ... című művében (OSZK jelzete: 296.898) felismerhető a csíksomlyói Ferences-nyomda 97 mm-es (IX/15 K) kurzív szövegtípusa, valamint a VIII/7 típusú (ld. KATALÓGUS - TÁBLA XI, XXI.) cifra. Ez utóbbi a 17. századi nyugat- és észak-magyarországi tipográfiákban ugyancsak nem fordult elő (Vö. V. ECSEDY 2010, 213-218). 44 V. ECSEDY 2005, 37. 45 GYÖRGY 1930, 188-189, 525. A csíksomlyói nyomda első vezetője, a magyarországi születésű - neve alapján feltehetően kassai származású - Kassai (Cassai) András (1652?-1705) 24 éves volt, amikor Kájoni énekeskönyvének kinyomtatását elvállalta. A lutheránus vallású nyomdász csíkkarcfalvi P. Literati vagy Nagyboldogasszonyfalvi Bonaventúra térítésének hatására 1679. november 19-én csatlakozott a Szent Ferenc rendhez, s hamarosan pappá szentelték. 1684-ben mint páter szerepel. Misszionáriusként rövid időt töltött Brassóban. Haláláig (1705. január 27.) vezette a nyomdát. 46 P. PAP 2009, 10. P. Pap Leonard feltételezi, hogy Kájoni az 1671. évi magyarországi útja során Kassai András személyében nyomdászról is gondoskodott. 108
