Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon
Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon harangozni, vagy hogy a két kérdésnek lehet-e valamiféle kapcsolata egymáshoz rendszerint nem tudnak válaszolni. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy az öngyilkosság mint téma - mely maga sem feltétlenül része a mindennapoknak, leszámítva a tényleges eseteket - szempontjából ez egy viszonylag marginális kérdésnek tekinthető. A fiatalok, akiknek nagy része még nem, vagy alig járt ilyen temetésen, ha tudja is, hogy nem harangoznak az ilyen halottnak, annak hiedelemhátterével nem feltétlenül szembesül. Az öngyilkos köteléhez kapcsolódó hiedelmek a fiatalok körében úgyszólván teljesen ismeretlenek és a középkorúaknái és idősebbeknél is csak szórványosan jelennek meg. Jellemző módon, aki ismeri is azokat, mereven elhatárolódik tőle. Az egyik adatközlőről például többen állították, hogy mesélte, így jár a vásárra és mindig milyen szerencséje van. 0 maga azonban a hiedelem kapcsán miután elmondta, hogy ismeri, rögtön hangsúlyozta, hogy bizony soha nem foglalkozna ilyen praktikákkal, mert irtózik tőle. A hiedelem élő voltát jelzi mindenesetre az a tény, hogy egy néhány éve a közelben történt öngyilkossági esetnél a család mindenfelé kereste a kötelet, mert azt hitték, valaki elvitte. Végül megtalálták, de az aggodalom nagy volt. Az egyéb hiedelmek címszó alatt bemutatott hiedelmek életéről azok jellege miatt nem beszélhetünk, hiszen csak egy-egy adatközlőnél jelentek meg. Ezek színesíthetik, teljesebbé tehetik az összképet, de még további módszeres gyűjtőmunka feladata feltárni valós ismeretüket és elterjedtségüket. Az öngyükossághoz közvetlenül kapcsolódó hiedelmek után számba kell vennünk még az azoknak mintegy hátteréül szolgáló sors-halál-túlvilág kérdéséhez kapcsolódóakat is. A világ fatalista szemlélete, az előre megírt sors kérdésében vegyes képet kapunk a kérdőívek és az interjúk elemzése után. A megkérdezettek maguk is egyfajta bizonytalanságot mutattak, mely gyakran egymásnak ellentmondó válaszokban fogalmazódott meg. Többször is megtörtént, hogy a „Meg van-e írva az ember sorsa?” kérdésre adott nemleges válasz után röviddel olyan eseményeket beszélt el az adatközlő, melyek éppen korábbi válaszával szemben az előre megírt sorsba vetett hit egyértelmű megnyilatkozásaként voltak értelmezhetőek. Erre fordított esetben is került példa. Általánosságban az mondható el, hogy főleg az idősebb generációk erősen vallásos tagjai hajlanak az élet ilyetén való, sorsszerűén előre megírt szemléletére, és a bizonytalanság ebben a kérdésben is elsősorban a fiatalok körében tapasztalható. Ebben az eltérésben az egyház fokozatosan módosult álláspontja, a kérdés dogmatikai letisztulása is szerepet játszhat. Bár a megírt sorsba vetett hit konkrétan megfogalmazott, kimondott formában számos kétkedő hangot vonz, a szemlélet élő volta annak gyakorlati vonatkozásain keresztül 33
