Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon
Bódán Zsolt fiatalok körében is élő vallásossága közismertnek számít. A már huszadik éve a községben szolgáló Szilveszter Imre, gyimesközéploki plébános véleménye alapján, azt az 1989 óta az országban lezajlott események sem befolyásolták jelentősen, és még napjainkban is 90% fölöttire tehető a templomba járók aránya, amihez aktív imaélet és a szentségekkel való rendszeres élés is társul. Ez mintegy evidenciaként jelenti az Istenbe vetett hit általános voltát, ami magával hordozza annak ellenpólusaként az ördög létébe vetett hitet is. Természetesen minden korosztályban találhatóak kételkedők, akik megkérdőjelezik a vallás fontosságát s ezzel együtt Isten és az ördög valóságos voltát is, általánosnak azonban ennek az ellenkezője tekinthető. Gyakorlatilag valamennyi adatközlő azt vallja, hogy az ördög létező és egyben aktívan cselekvő részese a világnak. Még olyanok is állást foglaltak az ördög léte és az ember életében játszott szerepe mellett, akik máskülönben magukat nem vallásos emberként jellemezték. Jól mutatja ezt az általános elfogadottságot az is, hogy a kérdőíven megkérdezett 100 személyből több mint 80 gondolta úgy, hogy az ördögnek szerepe van az öngyilkosságokban. Az ördög létezésébe és az öngyilkosságokban játszott aktív szerepébe vetett hit tehát szerves részeként értelmezhető a gyimesi csángók hiedelemrendszerének. Különbség figyelhető meg viszont abban, hogy ez a hagyományos hiedelemanyag milyen mértékben van jelen az egyes adatközlőnél a maga teljességében. Itt általánosságban elmondható, hogy ez egyenesen arányos az életkor előrehaladtával. Míg a fiataloknál a válaszok gyakran csak egy-egy szóból, rövid mondatból vagy sommásan megfogalmazott történetből álltak, addig a középkorúaknái és az idősebbeknél már kiérlelt - nagy valószínűséggel többször is ugyanolyan formában elhangzott - történetekkel találkozhatunk. Jól megfigyelhető ez azon a példán keresztül, hogy míg az ördög öngyilkosságokban játszott aktív, ösztönző szerepe szinte mindenki által ismert, addig az ehhez kapcsolódó epikus mondaszerű történetek az akasztottakat körülvevő muzsikáló, mulatozó vagy éppen az áldozat szeme felé izzó vasakkal döfködő ördögökről inkább a középkorú és az idősebb generációk sajátja. De példaként hozható fel az ördögöktől való megszabadulás kérdése is. Azt, hogy ez az Istenhez való odafordulás és az ima által lehetséges gyakorlatilag mindenki tudja, viszont ennek a kerek, epikus történetekben való megfogalmazása ugyancsak az idősebb korosztályok jellemzője. Míg az ördög, mint a gonosz megtestesítőjébe vetett hit elevennek tekinthető, addig ez nem feltétlenül mondható el az ördög címszó alatt emlegetett egyéb hiedelemlényekről, mindenekelőtt a gazdáját segítő ördög alakjáról. Ismert a kifejezés, hogy „ennek az embernek ördöge van”, azonban különösen a fiatalok ehhez nem a bemutatott hiedelmet, sokkal inkább csak 30
