Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Szemle - Botár István: Recenzió: Helytörténet vagy fantasy? Néhány gondolat a csíkszentmihályi pálosok, türkök és vámszedők kapcsán
Botár István szervezet, birtok lett volna, illetve nagy forgalom haladt volna át rajta, az csak a szerző kitalációja. A türkökről már esett szó, én az ótörököt és egyéb török nyelveket nem ismerő SZOCS ANDRÁS helyében legalább egy turkológussal konzultáltam volna, mielőtt a környéket telehintem türk helynevekkel. És hát a logikai bukfenc maradt: türk nyelvű, de a kettős honfoglalás elmélete szerint székely (azaz magyar nyelvű) ős onogurok hagytak ránk magyarul nem érthető helyneveket. De csak helyneveket. Nincs egy fia avar településrész vagy sír sem Székelyföldön. Hogyan is van ez? A szentmihályi „aranykor” bizonyítása miatt aztán több új teória is születik: székely hadgyakorlatok színterei, Szentmihály fontos határvédő szerepe, a vártemplomok sora stb. rajzolódik ki a sorok közül, természetesen minden konkrét adat nélkül. Templomaink azonban elsősorban templomok, nem várak. Cinteremfalaik a feliratok alapján a 17. századtól kezdtek kiépülni, előtte valószínűleg árok, sövény keríthette őket. A tornyok jelentős része szintén 17-18. századi, így a szerző militarista szemlélete ellenére ki kell őket húzni a határvédő, útbiztosító, „stratégiai jelentőségű”objektumok sorából. A két igazán megerősített templom, Karcfalva és Szenttamás meg pont nem akar illeszkedni a teóriához. Az erőltetett nyelvészkedés olykor humoros eredményhez vezet, a Ré helynévből vámszedő rév lesz (kár hogy a patakocskán ma is átjárnak szekérrel), sőt a Halál helynév miatt középkori tömegbaleset is rekonstruálható, amikor is tudniillik egy szekérkonvoj (?!) sodródott volna le a Gyimes-Szentmihály „autópályádról. A szerző maga írja, oly sok feltételezése, „képzelgése” van, hogy az általa javasolt történeti képet vagy egészében el kell fogadni, vagy egészében ki kell dobni. A fentiek alapján sajnos a második opció a helyes. A szerző szándékai tiszteletreméltóak, sorait a szülőfalu iránti szeretet indította el, de ez nem hatalmazza fel őt arra, hogy felelőtlenül csúsztasson, fantáziáját tényként közzétegye, új történelmet írjon. Sőt: tartok tőle, hogy a szerző a falu múltját azért szépítgette önkényesen, mert végső soron szégyelli azt. Szentmihályra fókuszáló csőlátása is érthető, de nem elfogadható. A mutatós kötet - a helyi szinten ismert, népszerű szerzőpárossal - kiválóan alkalmas arra, hogy a benne közölteket a tájékozatlan olvasó készpénznek vegye. Aligha véletlen, hogy a kötetnek nincs lektora, hiszen a felkért szakemberek mindegyike elutasította azt, hogy nevét adja az anyaghoz. A megjelent oldalak tévhitek és rossz ismeretek magjait hintik el, és pár évtized múlva a könyvben leírtak már valódi néphagyományként köszönhetnek vissza a majdani helyszínen gyűjtő kutatónak. Borítékolható, hogy a nem túl távoli jövőben elvarázsolt helyiek és turisták keresik majd a pálosok nyomait, majd néhány további faluban 306
