Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)

Természettudományok - Patkó Ferenc: A Hargita-hegység xilofág (fát fogyasztó) bogarak (Insecta Coleoptera) – II. befejező rész

Patkó Ferenc

kereszteznek. A lárvák a Rhagium fajokra jellemzően erős rágókkal és fejtokkal vannak ellátva.

8. Rhagium mordax DE GEER:

cser tövisescincér. Lárvájára jellemző a nagy test és az aránylag kisebb fejtok (10. ábra). A kifejlett egyedek sárgásbarna színűek, főként a tölgyesekben, cserefa erdőkben élnek, innen az elnevezésük is. A lárvákra még jellemző a bábbölcső készítése, abban fejlődnek. A lárva teste hengeres, a szelvények alig lapítottak és nem szélesek, A szelvényeken 2-2 erős serte van és a hátpajzsok teljesen befedik a szelvény háti részét. Más fajokhoz képest aránylag kis rágói vannak.

9. Rhagium bifasciatum FABR.: kétcsíkos tövisescincér. Amint a lárva fején is megfigyelhető, (11. ábra) fejlett rágókkal rendelkező, fát fogyasztó bogárról van szó. A lárva fejtokja nagy, kiemelkedik a testalakból. A felnőttek teste aranylóan barnás szőrzettel borított. A csápok nem hosszúak, hanem rövidek, csak a test közepéig érnek. Élőhelye főként a fenyvesekben van, de megtaláljuk a lomberdőkben is: az öreg tölgyekben tud fejlődni. Egész Európa-szerte elterjedt. Mint a többi tövises cincér, ez is az előtör

10. ábra. Rhagium mordax DE GEER

260