Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Természettudományok - Elekes Erzsébet: Flóra és vegetáció Kápolnásfalu környékén
Flóra és vegetáció Kápolnásfalu környékén sokszor esett portyázó hadak martalékául. Emiatt a fejlődésnek indult falu elpusztult. Ezt bizonyítja Istvánfy plébános 1724-ből származó Monográfiája (a gyulafehérvári püspökség levéltárában). 0 leírja, hogy a falut Bocskay István 1604-ben telepíti vissza. A Hargita Kereszthegynek, másképp Kápolnahegynek nevezett csúcsán egykor kápolna állott. Első említése 1622-ből származik (ORBÁN B. I. 78). 1643. augusztus 29-én VIII. Orbán pápa búcsút engedélyez a Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt kápolna javára. A kápolna, később romos lett s a távolság miatt a búcsúengedélyt 1721. május 13-án XII. Kelemen pápa a kápolnásfalvi kápolna (templom) javára újítja meg. Kápolnásfalu nevét onnan kapta, hogy csak egy kis kápolnája volt, melyet 1710-ben építettek fából a mai templom helyén. A falu neve az ottani kápolnáról származik, vélekedik 1799-ben Gróf TELEKI JÓZSEF (Úti jegyzések. 1937. 32). Oláfalunak pedig azért nevezték, mert az első telepes román pásztorember volt. Római katolikus templomát 1797-1800 között építették. Egyházilag 1838- tól, közbirtokosságilag pedig 1863-tól vált önállóvá. 1877-1930 között Szentegyházas faluval közös jegyzősége volt. Állami közigazgatás, jegyzőség 1941-ben alakult. Ezt követően 1930-1968 között előbb Udvarhely megye majd Udvarhely rajon keretébe tartozott. 1968 óta Hargita megye községe. Ma a falut mintegy 720 lakóház alkotja, a lakossága 2152 lélek. Botanikai tanulmányok Kápolnás környékén A természettudományos irodalom kezdetei Erdélyben a 14. századig nyúlnak vissza, a humanizmus és reformáció koráig (SZABÓ 1978). MÉLIUSZ PÉTER Herbáriuma 1578-ban lát napvilágot Kolozsváron, melynek tartalmát az alcím pontosítja: „Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól...” A székely flóra első kutatójaként a középajtai BENKŐ JÓZSEFet (1740-1814) tartja számon a szakirodalom. A köpeci lelkész a Székelyföld szülötte; munkái java része megsemmisült. „Elveszett Flora Transsylvanica- ja Diószegi-Fazekas debreceni füvészkönyvét megelőzve adta volna Linnét magyar nyelven” (SOÓ 1940). Az első alapvető flóramű Erdélyről a segesvári főorvos, JOHANN CHRISTIAN BAUMGARTEN (1765-1843) munkáját dicséri. Címe: Enumeratio stirpium Magno Transsylvaniae Principatui (1816). A szerző 1814-ben járt a Hargitán, ekkor járta be Parajd és Lövétéhez tartozó részek mellett Oláhfalu vidékét is. Baumgarten nyomdokain járt a Hargitán FRIEDRICH FRANZ FRONIUS (1829-1886) szász tanár-lelkész is. 177
