Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Szikszai Rózsa-Katalin: A kommunizmus ünnepeinek tér- és időhasználata Mezősámsodon az 1970-es és 1980-as években
A kommunizmus ünnepeinek tér- és időhasználata Mezősámsondon újból visszaváltoztatta a Román Kommunista Pártra, és nem utolsó sorban úgy döntött, hogy mivel Románia szocialista ország lett, ezért ennek a megnevezését is meg kell változtatni, Románia Szocialista Köztársaság névre. Hatalomra lépése után Ceau§escu fokozatosan kialakította saját kultuszát. Egy olyan méretű személyes kultuszt épített ki, amire még Európában, Sztálin halála óta nem volt példa. Ennek a kialakításában fontos szerepük volt az íróknak és a költőknek, akik olyan jelzőkkel dicsőítették, mint „a haza nagy kormányzója” vagy éppen a „Kárpátok géniusza”. Születésnapjának a megünneplése fontos mozzanat volt a személyes kultusz kialakításában és megtartásában. Ezen a dátumon országszerte nagyobb méretű megünneplésekre került sor. Sámsondon az ünnep megtartásának szereplői, akárcsak január 24-én, a helyi elit, az aktív párttagok és az iskolás gyerekek voltak, akik versekkel és énekekkel dicsőítették, (ezeket a műsorokat „irodalmi montázsokénak nevezték), a színhely pedig ugyancsak a kultúrotthon volt. A megkérdezettek közül mindenki tudta, hogy mi volt ennek a napnak a nevezetessége, de nagyon sokan nem emlékeztek arra, hogy ezt az ünnepet a faluban egyáltalán megtartották volna. Május 1. Május 1-ét 1889-ben - a Chicagói események emlékére - a Munka Nemzetközi napjának kiálltottak ki. Romániában először 1890-ben ünnepelték meg a szocialista mozgalom tagjai. Később a kommunista hatalom egyik legfontosabb ünnepe lett, hiszen propaganda-eseményként működött. Ezen a napon az ország minden részén felvonulásokat szerveztek a városokban, amelyen az állami munkahellyel rendelkező munkásoknak kötelező volt részt venni. A Mezősámsondon ezen a napon, egészen az 1970-es évek elejéig, felvonulásokat szerveztek. Ezeken a felvonulásokban mindenkinek kötelező volt részt venni, hiszen ezen a napon munkaidő szünet is volt. Ilyenkor a munkásosztály szimbólumait, a gazdasági eszközöket (traktor, szekér) díszítették fel és a falu adminisztrációs központjából vonultak végig a településen - mindez persze a rendszer ideológiájának dicsőítését szorgalmazta. A felvonulások után sor került a szokásos montázsokra, amiket a gyerekek tartottak meg, majd sportrendezvényeket szerveztek, és ekkor a helyi párt szervezésével megvendégelték az eseményben résztvevőket a hagyományos sörrel, miccsel és/vagy „flekkennyel". Többen tanúskodtak arról, hogy ezen a napon kimentek a „ződbe”, ami azt jelentette, hogy a barátokkal, ismerősökkel, szomszédokkal, a falu határában - eledelt vive magukkal - szórakoztak. Azok, akiknek nem volt kötelező részt venni ezeken az eseményeken, felhasználták ezt az időt arra, hogy saját földjeiket, kertjeiket megmunkálják. 125
